Az emberek sokszor jajonganak, hogy bezzeg régen minden milyen jó volt- az én szememben ezzel minden esetben a történelmi ismeretek hiányáról tesznek tanúbizonyságot. Az emberek régen is ugyanolyan hülyék voltak és ugyanannyi faszságot és gonoszságot műveltek, mint ma, hajlamosak vagyunk azonban csak a szépre emlékezni ezekből, különös tekintettel a kevésbé jól dokumentált történelmi korszakokra. Az antikvitás ebből a szempontból viszont különleges, viszonylagos időbeli távolsága ellenére is elég jól megismerhető a korabeli forrásokból, és így bizony könnyen kiderül, hogy az akkor népek is sokszor sápítoztak koruk romlottságán, és erre minden okuk meg is volt. (Jó, persze lehet, hogy a kőkorszakban aztán tényleg minden fasza volt, még nem találták fel a hülyeséget, vagy nem tudom.) Kertész Istvánról volt már szó a könyvismertetők között, akkor már utaltam rá, hogy van ám neki könyve még. Jöjjön hát egy másik, az antikvitás nagy botrányairól. A kisalakú, puhafedeles, illusztráció...