Makettek és wargame

A második világháború utolsó európai csatáiban bemutatkozott amerikai könnyűharckocsit a görög hadsereg 1950-ben rendszeresítette, összesen 206 darabot. A típust 1992-ben vonták ki a hadrendből, néhányat partvédő bunkerré építettek át, ezt a példányt viszont Krétán állították ki.   Összes fényképgyűjtemény  

  Jeremy Scahill blackwateres könyvénél beígértem, hogy van ebből a témából még, úgyhogy jöjjön most a másik oldali Blackwater-történet. Az eredetileg 2013-ban írt könyvet két évvel később adta ki magyarul a Twister Media kft, formátuma a másikéhoz hasonló, képek nélküli, A5-ös környéki ponyvaregény-formátum, 416 oldalon. Az író maga a nagy ember, a Blackwater alapítója, Erik Prince. Az 1969-es születésű Prince 1992-95 között Navy SEAL volt, szolgált Haitin, a Balkánon és a Közel-Keleten is. Apja halála miatt leszerelt, és a családi vagyonból látott hozzá a katonakorában megfogalmazódott ötlet megvalósításának, egy civil kézen lévő, de katonai megrendeléseket teljesítő lőtér létrehozásának. Ahogy a másik bejegyzésben írtam, a Blackwater aztán ebből alakult ki. Apropó, családi vagyon: nem meglepő módon egy ekkora amerikai dream nem a semmiből nőtt ki, Prince apja dúsgazdag ember volt (vicces az a rész, amikor katonatársai meghökkenését írja le az apja temetésére érte érkező családi...

Ha már ennyit motorozgatunk mostanában, legyen a mai könyv is róluk. Az amerikai motorosbandák titkokkal és misztikummal fűszerezett, ennek ellenére a popkultúrában is népszerű világa a második világháborúnak köszönhetően jött létre. A Harley-Davidson motorgyártó komoly, nagy teljesítményű motorokat gyártott, melyeknek fontos vásárlói voltak a katonák, az amerikai hadsereg futármotorként használta, de még Horthy testőrei is Harleykon kísérték a kormányzó autóját (jönnek majd mindezek 1/35-ben is persze, nyugi :) ). Ezek a motorok már akkor is belekerültek egy jó kocsi árába, a második világháború után viszont az amerikai hadsereg kótyavetyére dobta a leszerelt futármotorokat, így volt egy rövid kegyelmi időszak, amikor fillérekért hozzájuk lehetett jutni. Erre csaptak le az amerikai szegénylegények, a közös motorvásárlást pedig közös motorbütykölés (a katonai frincfrancok levagdalásából ered a ,,chopper" kifejezés), közös ivás és klubalapítás követte. Ez a világ persze vonzotta a...

 Jeremy Scahill (1974-) chicagoi ír családból származó tényfeltáró újságíró, pályáját a Democracy Now!-nál kezdte, egy rövid hajléktalanügyi kitérő után főleg az amerikai külpolitika szennyesének kiteregetésével foglalkozik. Ebben a változatos és bőséges témában született meg legismertebb műve, a Blackwaterről írott könyv, mely 2007-ben jelent meg, magyarul az Alexandra adta ki 2010-ben.   A Blackwater, mint tudjuk, az egyik legismertebb zsoldoscég napjainkban. (Magukat inkább ,,contractor"-nak nevezik, meg  zsoldos szónak a török háborúk miatt van egy extra negatív felhangja is magyarul, de nevezzük nevükön a dolgokat). 1997-ben alapították az észak-karolinai Moyockban, eredetileg egy nagy lőtér volt, de aztán igyekezett egyre több feladatot átvenni az amerikai fegyveres szervektől. A nagy napjuk (a könyv rájuk koncentrál, de más hasonló cégek is voltak) az iraki invázióval jött el, a forrongó megszállt országban az amerikai hadsereg egy csomó létesítmény és egyéb védele...

 Első makettes újságom evör a 97/4-es Modell és makett volt, abban volt egy cikk az Italeri Oskosh HEMTT makettjéről, aminek ez volt a címe. Akkoriban még nem volt ilyen gazdag irodalma a makettezésnek, szóval azt a lapszámot, benne a cikket, rongyosra lapozgattam- és végül eljött az idő, hogy én is megépítsem a sokkerekű csodát- csak én a 6510-es készletből. Ahogy  már beharangoztam, brutál sok ideig tartott , és tulajdonképpen még nincsen kész, a málhát és a személyzetet még el kell készítenem hozzá, de az egyszerre készül majd mindegyik a másik gun truckkal . Az építés során különösebb nehézséggel, a méretet leszámítva, nem találkoztam, a daru részletezésébe nem mentem bele, ezen kívül a plató alvázra illesztése volt kicsit nehézkes, ezt a részt úgy általában a teherautómaketteknél nagyon utálom, két alkatrész, ami mind a kettő nagy, viszonylag kis felületen illeszkednek, és sose lehet eldönteni, hogy vagy már építés közben csinálja meg az ember, és festéskor ne tudjon hoz...

 Ha már beharangoztam , hogy megint gun truckot építek, legyen itt a személyzete. Maradékos dobozból szedtem össze az alkatrészeket hozzájuk, már meg nem mondom, hogy mi honnan jött pontosan. A fehérek ICM alkatrészek, már talán írtam, hogy szerintem az övék a legjobb modern (90-2000-es évekbeli) amerikai katonás készlet.  

 A Histoire&Collections könyvsorozat szerepelt már a blogon , itt egy másik része. A mérete és a kivitele ugyanolyan, mint a német katonásé, csak kicsivel vastagabb (82 oldalas). Témája az amerikai polgárháború első nagy csatája, az első bull runi (manassasi) csata. Írtam én erről régebben egy kétrészes cikket is, a sztori dióhéjban annyi, hogy a kettészakadt ország két része az első, kisebb összecsapások után egy nagy csatát is vívott. Az északiak Richmondot, a Washingtonhoz amúgy meglepően közel fekvő déli fővárost megcélzó hadjárata beleütközött a Manassasnál álló déli seregbe, ezt egy átkaroló támadással próbálták elsöpörni, de a szervezési nehézségek és a déliek vasúton beérkező erősítése rendetlen futássá változtatta a nagyreményű északi előretörést. Mivel mindkét sereg tapasztalatlan, és rosszul felszerelt volt (a katonák nagy része simacsövű puskákkal harcolt), a csata már-már a tragikomédia határát súroló jelenetekben is bővelkedett, azonban mindenkit rádöbbentett arr...

 Első világháborús amerikai katonák az ICM-től. Maguk a figurák szépek, de a színük kicsit gondolkodóba ejtett. Az egyenruha végül úgy készült, mint a második vh-s magyaroknál (művészolajjal), a gombjai valami nagyon barna rézszínűek, azt simán Wyldwooddal folyattam be, a nyakukon lévő, a fényképek alapján szintén hamar barnuló gallérjelvényeket festettem csak sötét rézszínre. A málha megint olyan, hogy csak nézi az ember, de nem tudja eldönteni, milyen színű, sárgás-barnás-zöldes-sáros-fosos vászonszín, én Tamiya Dark Yellowra festettem, Agrax Earthshade-del befolyatva és fehérrel szárazecsetelve (vigyázva, hogy ne legyen túl világos), a csatok és a gombok ezüstszínűek. A gyalogsági ásó inkább csak a  színesítés miatt lett zöld (Tamiya Nato Green+Nuln Oil+Death World Forest), a valóságban az is eléggé meghatározhatatlan színűre van festve, és a keresztrúdjáról le is kopik. A fénykép sajnos kicsit sötét lett, nagy hófelhők voltak. A mai zenénk elég egyértelmű (normális osztrá...

Az Agavé kiadó könyve a 2012-es bengázi támadásról szól. Líbiában a Kadhafi-rezsim bukását követő eufórikus hangulaton hamar felülkerekedtek a Nyugat-ellenes érzelmek, ennek eredménye volt az amerikai konzulátus elleni támadás a szeptember 11-i terrortámadások évfordulóján. Tulajdonképpen két különböző létesítmény elleni támadásokról volt szó, az egyik maga a konzulátus, ahol a nagykövet is ott volt. A másik pár utcával arrébb egy CIA-létesítmény ellen zajlott. A konzulátus támadói megküzdöttek a konzulátus őrségével (ez a külügyminisztérium rendes őrsége volt), majd felgyújtották az épületet, ahol a nagykövet is életét vesztette. A CIA-épületegyüttesből felmentő konvoj indult a megsegítésükre, ebben már a különleges erők katonái is ott voltak. Kihozták, akit ki tudtak, majd visszatértek a CIA-létesítménybe, amit a támadók szintén ostrom alá vettek. Itt azonban kitartottak reggelig, amikor  támadás véget ért, és megérkezett az Amerika-barát milíciából összeverődött felmentősereg. ...

Megint egy híres könyv, a legeredményesebb amerikai mesterlövész, Chris Kyle önéletrajza, melyből nagy sikerű film is készült már. Eredetileg 2012-ben jelent meg, magyarul 1-2 évvel később a Gabo kiadó adta ki. Kb A5-ös méretű, 363 oldalas könyv, a közepén néhány oldalas fekete-fehér fényképmelléklettel.   Chris Kyle 1974-ben született, egy rövid hangulatcsináló iraki epizód után az életrajz a korai életével folytatódik: rodeósként és cowboyként dolgozott, ahol meg is sérült, emiatt, bár kommandós akart lenni, de egy darabig bizonytalan volt, hogy egyáltalán beveszik-e katonának. Végül bevették, és már a SEAL-kiképzést gyűrte, amikor megtörtént a 9/11-es terrortámadás. Innentől azonban még várnia kellett a bevetésre kb egy évet, és nem is Afganisztánba, hanem Irakba került. Itt húzott le négy turnust is, kb 150 igazoltan megölt ellenséggel- közben kétszer megsebesült, és több bajtársát is elvesztette. A könyv nagy része ezekről, az iraki harcokról szól. Közben megházasodott, felesé...

 E blog hasábjain számtalanszor értekeztem már arról, hogy egy történelmi témájú könyv nem csak arról a korról szól, amelyikről szól, hanem arról is, amelyikben megszületett. Pödört bajszú kuk-bakák indulnak a királygyilkos Szerbia megbüntetésére a Tolnai-könyvek lapjain, büszkén emelkednek az égre a szocializmust védő rakéták a kékes árnyalatú fényképeken, 1993-ban pedig, mikor ezt a könyvet írták, még érződött a füstszag az iraki sivatagban, a világ pedig még nem ocsúdott fel az amerikai haderő látványosan demonstrált hatékonysága felett érzett ámulatából és döbbenetéből. Ennek a haderőnek a posztergyereke, a hadviselés jövője pedig az F-117-es Lopakodó volt. A Lopakodó első felszállására 1981-ben került sor, 1983-tól már bevethető volt, de a 80-as évek folyamán szigorúan titokban tartották, a világ legfeljebb találgatott vele kapcsolatban (számomra már önmagában ez is megdöbbentő, vajon ma mi repkedhet a  fejünk fölött, anélkül, hogy tudnánk róla?). Az első hivatalos fo...

Újabb amerikai katonás könyv , kicsit a Wasdin-féléhez hasonlít.  Marcus Luttrell 1975-ben született Texasban, és már tinédzserként elkezdett készülni arra, hogy a Navy SEAL-ben szolgálhasson. Ez 2001-ben sikerült is neki, és 2003-ban már Irakban volt, hogy 2005-ben Afganisztánban folytassa. A nagy sztori ez év június 28-án esett meg vele: négyfős osztagát, miután szabadon engedtek néhány elfogott helyi pásztort, felkelő fegyveresek támadták meg, és a létszámfölényben lévő ellenséggel folytatott harcban a másik három katona elesett. Rádión segítséget hívni nem tudtak, a kimentésükre igyekvő helikoptert az afgánok lelőtték, a benne utazó osztag is elpusztult. Luttrell túlélte, súlyos sérüléseivel elvonszolta magát a csata helyszínéről, és egy baráti afgán férfi segítségével elrejtőzött. Innen végül négy nap múlva mentették ki honfitársai, miután megmentőjétől, Mohammad Gulabtól értesültek arról, hogy életben van. A sérüléseiből (és az afgán faluban összeszedett gyomorfertőzésből) fe...