Makettek és wargame

Mostanában ilyen német könyvek vannak, de, ahogy már talán írtam, nyelv-újratanulás miatt most áttúrtam a könyvgyűjtemény német nyelvű részét. Mai témánk tulajdonképpen nem is annyira könyv, csak egy füzetke, pont A4-es méretű, de hosszában van benne az okosság. Kb 50 oldal (a belső borítókat se hagyják parlagon heverni), 1975-ben adta ki a Podzun-Verlag egy sorozat részeként.     Rohadt nagy ágyúkról az emberiség minimum a Mehmed szultánnak óriáságyút készítő Orbán mester konstantinápolyi ügyködése óta álmodozik, a második ipari forradalom pedig soha nem látott lehetőségeket teremtett ezek építésére. Elsősorban a vízen, a nagy hajók fedélzetén terjedtek el, de, természetesen, felmerült az igény a szárazföldi bevetésükre is. Nagy méretük miatt ez sokáig (a hidegháború atomágyúi voltak közúton is mozgathatóak) csak vasúton volt elképzelhető, akkor meg már kár is le-fel pakolgatni őket, tulajdonképpen tüzelhetnek egyenesen a sínről. Ez a fegyverkategória az amerikai polgárhábo...

(Kicsit elcsúszott most a szombati könyves rovat, túl sok minden volt a hétvégén, de azért nem marad el, nyugi.) Múltkor volt szó a Tanácsköztársaságról és politikailag manipulált emlékezetéről- most nézzünk egy szép példát erre. A borítón látható felemelt Kalasnyikov és a könyvből ránk néző munkásőrportrék valami más témát sejtetnek, de tévedésről szó sincsen.  A Munkásőrség (ez egyébként a múltkori könyvből ki is maradt) 1957-es megalakulásakor kifejezetten számított a '19-es vöröskatonákra, és az akkor már a hatodik X-hez közeledő veteránok közül nem egy meg is hallotta a hívó szót. Ezt a könyvet a Munkásőrség Országos Parancsnoksága Propaganda és Sajtó Osztálya adta ki 5000 példányban a Tanácsköztársaság 60. évfordulójára (magyarul elvileg 1979-ben), hogy a szervezetben szolgáló egykori vöröskatonák előtt tisztelegjen. 1979-ben ők már tényleg idős, 75 év fölötti emberek voltak, így pár tucatnál nem voltak többen az 50000 munkásőr között (A munkásőröknél nem volt felső korhatár...

 A felszerelését igazgató figurát nem emlékszem, ki készítette, talán Resin Division ez is. Tőlem egy ICM Mannlichert kapott.  

 Magyarország viharos XX. századának egyik érdekes története volt az első magyar kommunista államé. A Tanácsköztársaság felemás emlékezete pedig éppen ennek a viharosságnak köszönhető, a Horthy-korszakban démonizálták, a kommunizmus alatt mennybe menesztették- az 1989 utáni Magyarországon meg valahogy kicsit érdektelenségbe is fullad, részint az előző idők propagandájában játszott szerepe miatt, részint a történelemtudomány előtt megnyíló új lehetőségek (végre normálisan lehet foglalkozni a 2. vh-val) árnyékában eltűnve.   A kisalakú, 241 oldalas, képek nélküli könyvet 2025-ben adta ki a Napvilág kiadó, írója, Csunderlik Péter 1985-ben született; az MCC-n, illetve az ELTE BTK-n végzett történész, az ELTE oktatója és a CEU kutatója. Könyvének célja, hogy végre egy modern, emlékezetpolitikai sallangoktól megtisztított képet adjon a Tanácsköztársaság történetéről. A könyv természetesen az előzményekkel, a világháborús összeomlással és a Károlyi-rendszerrel kezdődik, az 58-adik ol...

A mai könyv is egy frontnapló, csak ez most egy világháborúval későbbről. A kisalakú, 15*21 cm-es, puhafedelű, 90 oldalas könyvet a Nagykunsági Civil Társadalomért Alapítvány adta ki, dátumot nem találtam benne, de a köszönetnyilvánítás 2006-ra van datálva.   Benedek Sándor 1921-ben született, 1943 májusában Mezőtúrról indult el a 49. gyalogezred tagjaként a háborúba- ezekről az időkről szól  naplója. Eleinte őrvezető volt, alakulatuk a páncéltörő tüzérséghez tartozott, a mellékelt, szerző által készített fényképek tanúsága szerint Pak 40-esekkel és Botond teherautókkal volt felszerelve. 1943-ban a 49-edik gyalogezred még megszálló feladatokat látott el, főleg partizánok ellen harcolt- érdekes, hogy a szerző tapasztalatai szerint a partizánok néha kifejezetten barátságosan viselkedtek, főleg a visszavonuló magyarokat nem bántották. Az ijedt mezőtúri katonából a háborús hónapok idővel harcedzett veteránt faragtak, ezt többször büszkén meg is jegyzi magáról. A harcok szüneteibe...

 Ma megint belehúzunk könyvileg, ilyen még úgysem volt itt: mai témánkat Körösfeketetón vettem, 1940-es kiadás a Steiniger Verlagtól, Berlinből. Az A5-ös, keményfedeles kötet 207, gót betűkkel írott oldalán a Narvikért zajló második világháborús harcok elevenednek meg- német szemmel (és nyelven).   Az író, Otto Mielke (1906-1958) a német haditengerészetnél szolgált már a két háború között is, Norvégiában is állomásozott, később rakták át a propagandaosztályra. A háború előtt regényeket írt, a világháború alatt viszont inkább a háborús irodalomban mozgott. A háború után visszatért a szépirodalomhoz, két hajós témájú regényfüzet-sorozat szerzője lett. Narvik egy norvég kisváros túl a sarkkörön, egy fjord (az Ofot-fjord) végében. Jelentőségét az adja, hogy egy Svédországba nyúló vasútvonal tengeri végpontja, melyen keresztül a svédek vasércet szállíthatnak- nos, annak, aki éppen Narvik kikötőjét uralja, legyen ez az akkor még amerikai szállítmányokra nem annyira támaszkodó Angl...

A második világháború utolsó európai csatáiban bemutatkozott amerikai könnyűharckocsit a görög hadsereg 1950-ben rendszeresítette, összesen 206 darabot. A típust 1992-ben vonták ki a hadrendből, néhányat partvédő bunkerré építettek át, ezt a példányt viszont Krétán állították ki.   Összes fényképgyűjtemény  

 A makettinfón tavaly indult egy groupbuild Tamija Sunszaku, a Tamiya 90 évesen, 2025. július 18-án elhunyt alapító-vezetőjének tiszteletére  (az angol, illetve onnan szarul fordító helyeken ,,Shunsaku Tamiya"-ként fut, de a japánok, hozzánk hasonlóan, elöl hordják a családnevüket, a nem-latin írású neveket pedig fonetikusan magyarítjuk) . Az öreg kétségkívül megkerülhetetlen jelenség volt a makettépítésben, nekem azonban ennek ellenére elég jól sikerült elkerülni a munkásságát: a festékeit sokat használom, és nem mondom, hogy nincs Tamiya makettem , de az általam preferált magyar vonatkozású járműveket-repülőket viszonylag ritkán lehet a termékei között megtalálni. Na, de majd most! A Pz III igazi Tamiya-téma, és a MKH is megtette azt a szívességet, hogy szolgálatba állította, ez lesz a 2025-ös nyári projekt, mi baj lehet- gondoltam, aztán jött a Krug-maraton , és a Panzerre nem jutott idő. Idén nyáron viszont bepótoltam a mulasztást, és összeraktam ezt a szép kis tankot. A...

A mai könyv Leningrád ostromáról szól. A kisalakú, kb 250 oldalas könyvet eredetileg 1972-ben adta ki a szovjet katonai könyvkiadó, két évvel később a Kossuth kiadónál jött ki magyarul. A szerzőről nem sokat tudtam kideríteni, Vaszilij Jefimovics Zubakov elvileg történész volt, aki több könyvet is írt erről a témáról. Annál hírhedtebb viszont a fordító: egykori belügy (és kereskedelmi és közlekedésügyi és pénzügy és állam-) miniszterünk, ,,Gerő, a hídverő", aki 1956 után a Pártból is kizárt, bukott emberként főleg a nyelvtudásával kereste a kenyerét.   Oroszországnak tulajdonképpen két fővárosa is van: Moszkva, az ország ősi központja egyfajta szakrális főváros, a Moszkva felé tartó vallásos oroszok a várost először megpillantva keresztet is vetettek annakidején. A szovjet időkben Leningrádnak nevezett Szentpétervár lakói szerint viszont Moszkva csak egy nagy falu, Nagy Péter városa egy európai birodalom fővárosának épült, az orosz kultúra és a tudomány fellegvára. Nem véletlen ak...

 A mai könyv Sebő Ödön (1920-2004) főhadnagynak, a gyimesi szoros hősies védelmezőjének visszaemlékezése a háborús évekre. Több kiadása is van, az enyém a Magyar könyvklub 1999-es kiadványa, kb A5-ös formátumú, mindennel együtt 344 oldalas könyv.   Sebő Ödön katonai karrierje az 1. budapesti gyalogezredben kezdődött, a harmincas évek legvégén. 1940-ben felvették a Ludovikára, 1942-ben hadnaggyá avatva az ezeréves határra, Gyimesfelsőlokra, a 32. határvadász hadosztályhoz került. 1944-ben főhadnaggyá lépették elő és a gyimesbükki határőrs parancsnoka lett. Az ifjú főhadnagy nagyon jól érezte magát a nyári zöldben és a téli hóban is gyönyörű hegyekben, székely katonái között, akikkel már ekkor jó kapcsolatot alakított ki- későbbi sikereinek titka tulajdonképpen ez a jó kapcsolat volt. Ekkor a határszakasz még békés volt, bár a románok egyre gyanúsabban mozgolódtak. Végül aztán újra hátbadöfték Magyarországot és az ezeréves határ, a gyimesbükki őrs augusztus végén hirtelen front...

Egy aránylag kevéssé ismert második világháborús jármű. Nincs köze a FV721 Fox angol páncélautóhoz, pár évtizeddel előbb született a Humber pácélautó és a CMP teherautó Kanadában fogant szerelemgyerekeként. Ha minden igaz, kb másfélezer példány azért készült belőle, a világháború után portugál színekben még a mozambiki háborúban is részt vett. A Tankhalléban ez is úgy volt berakva, hogy nem lehetett rendesen körbefényképezni, de megtettem, amit tudtam.   Összes fényképgyűjtemény