Makettek és wargame

 Ma megint belehúzunk könyvileg, ilyen még úgysem volt itt: mai témánkat Körösfeketetón vettem, 1940-es kiadás a Steiniger Verlagtól, Berlinből. Az A5-ös, keményfedeles kötet 207, gót betűkkel írott oldalán a Narvikért zajló második világháborús harcok elevenednek meg- német szemmel (és nyelven).   Az író, Otto Mielke (1906-1958) a német haditengerészetnél szolgált már a két háború között is, Norvégiában is állomásozott, később rakták át a propagandaosztályra. A háború előtt regényeket írt, a világháború alatt viszont inkább a háborús irodalomban mozgott. A háború után visszatért a szépirodalomhoz, két hajós témájú regényfüzet-sorozat szerzője lett. Narvik egy norvég kisváros túl a sarkkörön, egy fjord (az Ofot-fjord) végében. Jelentőségét az adja, hogy egy Svédországba nyúló vasútvonal tengeri végpontja, melyen keresztül a svédek vasércet szállíthatnak- nos, annak, aki éppen Narvik kikötőjét uralja, legyen ez az akkor még amerikai szállítmányokra nem annyira támaszkodó Angl...

A mai könyv szintén egy nem mindennapi darab- Hellmuth von Mücke sorhajóhadnagy visszaemlékezése az SMS Emden könnyűcirkáló kalandjaira. A kisalakú, igénytelen kivitelű, 88 oldalas könyvecske 1916-ban jelent meg a Rózsavölgyi és Társa könyvkiadónál, még ugyanabban az évben, amikor a német eredeti. Hellmuth von Mücke 1881-ben született Szászországban, már békében fontos beosztásokat töltött be a német haditengerészet hajóin, a háború kitörése Csingtauban, az SMS Emden  Dresden-osztályú könnyűcirkáló elsőtisztjeként érte- itt kezdődik a könyv, rövid, a világpolitikai helyzetet, legalábbis annak német olvasatát ismertető bevezető után egyből a dolgok közepébe csapva.   Mivel a keleti tengereken a német flotta óriási túlerővel nézett szembe, az Emden feladata az angol hajózás zavarása lett az Indiai-óceánon. Lecsapott a kereskedelmi hajókra, az értékesebb zsákmányt (különös tekintettel a szénre és az ételre) összeszedte, majd a hajókat elsüllyesztette. Egyet-kettőt mindig megtarto...

 Werner Müller újra lecsap : még mindig/már megint német Flakok, ezúttal a ,,Beute" típusok. Ugyanolyan kivitelű könyv ugyanabból a sorozatból, mint az előző, témája pedig a német hadsereg okosban szerzett légvédelmi ágyúi (die Beute: zsákmány).    Mint tudjuk, a németek pisztolyoktól a tankokig bőszen gyűjtögették az ellenség hadianyagát, a légvédelmi ágyúk sem képeztek kivételt ez alól. Zsákmány pedig volt bőven, ahogy a német hadigépezet végigtarolta Európát: a fejlett hadiiparú Csehszlovákia akkor se szeretett harcolni, a hatalmas francia hadsereget heves, de rövid harcokban kényszerítették térdre, a keleti front gigászi csatái pedig pusztán a nagy számok törvénye alapján is garantálták a bőséges termést. A könyvben szereplő, jellemzően nehezebb légvédelmi ágyúk főként ezekből az országokból származnak, a legnagyobb darab, a 9,4 cm-es Vickers-féle ágyú viszont angol eredetű. Ezeket a zsákmányolt ágyúkat főleg a hátország légvédelmében, illetve a francia part...

 Ez a könyvecske a második világháborús német hadsereg 2cm-es Flakjairól (ma született bárányoknak: Flugabwehrkanone- légvédelmi ágyú) szól. A Waffen-Arsenal füzetek része, a Podzun-Pallas Verlag adta ki 1993-ban. Német nyelvű.   A 2 cm-es légvédelmi gépágyú több változatban is a németek szolgálatában állt, az első verzió svájci, Oerlikon-fejlesztés volt még a roaring twenties idejéből. Ízléses küllős fakerekeken gurult, szellemesen sokoldalú lafettájának segítségével többféle tüzelési módba is beállítható volt- a légvédelem tulajdonképpen csak egy volt ezek közül. Ez persze nagyon tetszett a versailles-i diktátumban a légvédelmi fegyverektől is eltiltott németeknek. Mikor már a tiltáson nem annyira aggódtak, persze saját 2 cm-eseket is gyártottak. A német verzió egy nehezebb állványt és nagy lövegpajzsot kapott, a fakerekek helyett pedig egy speciális utánfutón szállították. Ekkor már gépvontatásban gondolkoztak, bár a könyvben van kép ökrös szekeres megoldásról is. Először ...

Aage Madelung (1872-1949) dán író volt, főleg útleírásokat hagyott az utókorra, melyek közül az 1905-ös forradalmi Oroszországról írottak talán a legmaradandóbbak. Erről a témáról készült egy regénye is (A megbélyegzettek), amit az 1920-as évek elején meg is filmesítettek. Életműve alapján nekem az a benyomásom, hogy főleg a nagy társadalmi felfordulások által okozott egyéni sorstragédiák foglalkoztatták, ebből pedig aztán élete során láthatott eleget.   Az első világháború alatt haditudósítóként tevékenykedett, tudósításainak gyűjteménye ez a könyv, melyet magyarul 1917-ben adott ki az Athenaeum kiadó. Kisalakú, 173 oldalas, képek nélküli könyv, tulajdonképpen ez is egy útleírás 1915-16-ból- Madelung orosz irányú érdeklődése ellenére ebben a tengelyhatalmak oldaláról szemléli az eseményeket. Először a kárpáti harcokban jár, itt a regényíró is előbújik belőle, egy (valószínűleg) fiktív német katona történetén keresztül mutatja be a nehéz harcokban kiállt szenvedéseket és áldozatoka...

 Ez a könyv a múlt heti folytatása, fizikai paraméterei és jellege is megegyezik azzal. Eredetileg 1998-ban (a szerző halála után egy évvel) adták ki, magyarul 1999-ben jelent meg   A Luftwaffe, azaz a második világháborús német légierő története nagyjából a Wehrmachtét követi, pár kisebb eltéréssel. Ugyanúgy a repülőcsapatok fejlesztését explicite is korlátozó versaillesi békeszerződés felmondását követően indult meg a nagyarányú fejlesztése, azonban a spanyol polgárháborúban sokkal több éles tapasztalatot szerzett még a nagy megmérettetés előtt- a könyv egy külön fejezetet szentel ennek. A Blitzkriegnek a páncélosokkal megegyezően fontos eleme volt a Luftwaffe is, azonban a vereség szele mégis hamarabb megcsapta a légierőt, mint a szárazföldieket, hiszen az angliai csatában utóbbiak nem vettek részt. A frontok nehézre forduló helyzete természetesen ugyanúgy érintette a Luftwaffét is (még a magyar is, most legalább a budapesti csatára rászán másfél mondatot!), azonban nekik...

Erről a könyvről mindig a karácsony jut eszembe- no nem mintha nagyon karácsonyi témája lenne, de egy réges-régi karácsonyra kaptam, és még az alatt a réges-régi téli szünet alatt végig is olvastam.    Dr John Pimlott a Sandhursti Királyi Hadiakadémia hadtudományi osztályvezetője (vagy a fene tudja, Head of Department szerintem osztályvezető magyarul) volt, főleg huszadik századi háborúkkal foglalkozott. 1948-1997 között tartó életét a Wikipedia szerint egy harcmezőbejáráson összeszedett kézigránát szabta ilyen rövidre. Utolsó évében írta ezt a könyvet, melyet egy évre rá adott ki magyarul a Hajja&Fiai kiadó.   A kiadótól szokásos keményfedeles, A4-es, fekete-fehér könyv (174 oldal, plusz tárgymutató), témája pedig a Wehrmacht, azaz, ma született bárányoknak, a második világháborús német szárazföldi hadsereg (SS-en kívüli része). A Wehrmachtot a versaillesi békediktátumot elvető náci Németország hozta létre, hogy aztán hónapok alatt gyalulja le Lengyelországot, ...

 Nem tudom, hogy Ian Vernon Hogg rokona-e a Hazárd megyei Jefferson Davis Hoggnak, mindenesetre igen termékeny hadtörténeti-haditechnikai szakíró volt. 1926-ban született, 1945-ben lépett be Őfelsége hadseregébe, hogy még éppen elkapja a második világháború végét, majd 27 évig le sem vette a mundért. Szolgált Koreában, katonaideje nagy részében viszont úgynevezett ,,Master Gunner" volt, ez egyfajta haditechnikai/lövészeti kiképző-tanácsadó pozíció. Nem meglepő, hogy a civil életben is ezt folytatta aztán, 2002-ben bekövetkezett haláláig mintegy 150 könyvben vállalt legalább szerkesztői-társszerzői szerepet.   Ezt a könyvet 1970-ben adták ki eredetileg, a magyar változat a Hajja& Fiai könyvkiadó érdeme 1999-ből. Könyvgyűjteményem egyik korai darabja, még akkor vettem meg a Könyvhéten. Vicces, de azóta már híradóban is láttam felbukkanni, házkutatós videóból kivágott illusztrációként, hogy a már nem tudom, milyen bűnöző ízlését mhecsoda obskúrus művek formálták. A kb A5-ös a...

 Na, a mai könyves rovatban az éleset szotyizzuk: Otto Skorzeny könyvét a Fotogold kiadó jelentette meg 1998-ban magyarul, egy 1993-as müncheni eredeti alapján. Persze ez csak a könyv, az eredeti írás nem tudom, hogy pontosan mikor születhetett, benne vannak a szerző háború utáni évei is, de ő maga 1975-ben elhunyt.    ,,Európa legveszélyesebb embere" 1908-ban született Bécsben, mérnöki diplomát szerzett, de már az 1930-as évek elején belépett az osztrák náci mozgalomba. Üdvözölte az Anschlusst, majd jelentkezett német katonának, de mivel a Luftwaffe elutasította (túl idős és túl magas volt), 1940-ben az SS-be lépett be. Az 1. és a 2. SS páncéloshadosztállyal megjárta a nyugati frontot és Oroszországot, 1943-ban, egy kórházi kezelés után kötött ki a kommandósoknál- illetve hát, az élükön. Itt hajthatta végre azokat a vakmerő akciókat, melyek a kommandóskodás történetébe örökre beírták a nevét, napjainkig alapvetően meghatározva a hadviselés ezen ágának tevékenységét. Szá...

 Ez a könyv az alföldi páncéloscsatáról szól (gondolom, ez mindenkit meglepett) , melyet 1944 októberében vívtak az Alföldön (folyamatosan újabb és újabb meglepő tények derülnek ki!) . A támadó szovjetek célja többszörös volt, délkeleti irányból Magyarországra benyomulva a román átállás miatt nehéz helyzetbe került erdélyi német-magyar csapatok visszavonulási útját szerették volna elvágni, miközben a német-magyar ellenállást összeomlasztva siettetik Magyarország kiütését a háborúból (az eseményekkel párhuzamosan folyt a kiugrási kísérlet előkészítése, illetve a német megszállás), rosszabb esetben is fontos állásokat szereznek a Budapest elleni támadáshoz. A szovjetek új taktikát használtak, az eddigi mélységi háború helyett egyfajta villámháborút próbáltak megvalósítani, ehhez viszont az alsóbb parancsnoki szinteken sokkal nagyobb rugalmasság kellett volna, mint amennyit náluk adni szokásos; így nem ment túl jól. Debrecenért, Nagyváradért és Nyíregyházáért kemény harcok folytak a ...

       A második világháború magyar történetének legismertebb és leginkább a nemzeti tudatba égett eseménye a Don-kanyar, szorosan a második viszont Budapest ostroma. A hónapokon át dühöngő ostrom azokon az utcákon, tereken zajlott, amelyeken ma is nap-mint-nap járunk, mementói pedig néhol még ma is láthatóak. Nem véletlen hát, hogy az ostromot a magyar hadtörténészek sora dolgozta fel, Gosztonyitól Számvéberen keresztül Ungváryig. Bár se térben, se időben nem annyira távoli eseményekről van szó, a munkájuk egyáltalán nem egyszerű: a tengelyhatalmak anyagai jelentős részben a háború áldozatául estek, az orosz iratok pedig nehezen hozzáférhetőek. Lépésről lépésre, könyvről könyvre épül tehát a kirakós modern kori történelmünk tragikus és hősies csatájával kapcsolatban. A bolgár történész, Kamen Nevenkin (Kevés dolgot tudtam meg róla, ma is Szófiában él, 2000 óta hivatásos történész, a második vh második felének keleti frontját kutatja. Azt nem tudom, hogy miért eset...

 Az A4-esnél kicsit kisebb, 188 oldalas, fényes lapú könyvet a Schiffer kiadó adta ki az USA-ban 1994-ben (angol nyelven). Alapvetően egy fényképalbumról van szó, a pár oldalas bevezető (első vh-s előzmények, kiképzés, festési minták és a motoros szolgálati jelvény) után a 26. oldaltól fényképek következnek a cím alapján kitalálható témáról, a náci korszak német katonai motorjairól (direkt nem második vh-t írok, nem egy fotó van a háború előtti fél évtizedből is). Egy oldalon 1-2, változó minőségű fekete-fehér fénykép, egy-két soros képaláírással, általában a helyszínnel, dátummal és a bemutatott motortípussal, meg néhány érdekességre felhívva a figyelmet. Vagy fél tucat makettfotót, illetve háború utáni, restaurált motort mutató képet leszámítva archív fotókról van szó (a háború utáni képeknél elsősorban a háborús állapothoz képesti eltérésekre hívja fel a figyelmet, ez hasznos), teljesen vegyes témákban: fényes bevonultatott civil motorral harcba induló katonák, a keleti front hi...

 A Histoire&Collections sorozat részeként 2008-ban jelent meg ez a könyvecske, 66 oldalon (A4-nél kicsit kisebb, 20*24cm) az első világháború német gyalogos katonáit mutatja be, ahogy a szemfülesek a címből már ki is találhatták. (A sorozat maga francia, de -ezt a kötetet legalábbis- angol nyelven is kiadták.) A szerzők furcsa, de jópofa módot választottak a téma bemutatására, Michael, egy fiktív német katona történetét ismertetik (ma már nincs a köztudatban, de Michael olyan allegorikus alakja volt a németeknek, mint John Bull az angoloknak), aki a háború első napjától 1918 októberéig végighajtja a szopórollert, így rajta keresztül a német hadsereg életét és annak változásait jól végig lehet követni. Michael története  könyv anyagának kb felét teszi ki, a másik felét a külön dobozba szedett bekezdések jelentik, ezek a történetbe nehezen beilleszthető dolgokat ismertetik, általában a különféle felszerelési- és használati tárgyakat (itt nekem legjobban az övcsatok és Pickel...

  Egy múltkori bejegyzésben írtam a második világháborús veteránok memoárírási nehézségeiről, hát, úgy tűnik, hogy a dolog, bár nem könnyű, de azért nem reménytelen még manapság se.   A 2023-ban kiadott füzetke egy Joseph Wiesholler nevű hegyivadász második világháborús katonai karrierjéről szól. A Bajorország festői hegyei között, a Chiemsee partján felnőtt parasztfiút 1941-ben sorozták be a német hadseregbe, a hegyivadászok közé került motoros futárként. Hegymászás helyett azonban az egység főleg csak biciklizett, első bevetésükön 1942-ben a Kaukázus lábához. A Kaukázus hegyei között estek át a tűzkeresztségen, az égbe törő festői csúcsok között folyó kegyetlen harcoknak csak az általános német visszavonulás vetett véget. Ezután az egységet a Balkánra irányították, itt partizánellenes harcokban vett részt, folyamatosan vándorolva Jugoszláviában és környékén, még Magyarországra is többször eljutottak. A háború végén óriási szerencséjük volt, amerikai hadifogságba kerültek,...

 A könyv címe magáért beszél, a második világháborús német haderő teherautóit mutatja be, noha nem szorítkozik a Wehrmachtra, előfordul benne SS, sőt, RAD-kocsi is. A háború során a német hadsereg sem volt annyira gépesítve, mint sokan hiszik, hogy a katonákat, illetve a gépesített háborúhoz szükséges óriási mennyiségű utánpótlást a frontok hatalmas távolságaira elszállíthassák, gyakorlatilag minden teherautót igénybe vettek, amire csak rá tudták tenni a kezüket, így a téma eléggé szerteágazó.    A5-ös méretű, 207 fényes fekete-fehér oldal egy rövid, kb 20 oldalas bevezetővel kezdődik a szállító csapatok felépítéséről és történetéről, a következő 160 oldalon pedig az egyes típusokat ismerhetjük meg. A terjedelemből kitalálható, hogy nem túl mélyen: a szerző inkább mennyiségben, mint részletekben törekedett a teljességre. Először 110 oldalon át a német típusok jönnek gyártók szerint csoportosítva, egy típusnak általában egy kép és 1-2 sornyi képaláírás jut, több képet és í...