Makettek és wargame

 A könyvbemutatók általános témáiból kicsit kilógva, következzen most megint egy régisulis modellezési kézikönyv- annyira régisulis, hogy már itt sincs meg az ország se, ahol kiadták. Eredetileg ugyanis Prágában, 1962-ben jött ki (a szerzőjére a Gugli egy 1938-as születésű csehszlovák mérnököt dob ki, akinek az élete és kommunista pártbeli karrierje az 1968-as események során derékba tört, de nem tudom, hogy tényleg ő-e az), a magyar változatot a Táncsics kiadó adta ki 1966-ban, a Kis technikus könyvtár-sorozat részeként. 168 oldalas, kisalakú, 12*17cm-es könyvecske, az illusztrációkat vonalas rajzok alkotják, de van belőlük jó sok. A sarkát valamelyik előző gazdája vágta le, és nem tudom eldönteni, hogy az autós részben hivatkozott, de hiányzó Skoda-tervrajz eredetileg a könyv részét képezte-e, vagy csak a csehszlovák eredetiből maradt benne a szövegben.   Az első 58 oldal a műszaki alapoké- itt nagyon a 60-as években érezhetjük magunkat, izzólámpa, Igla kismotor, vezetékes...

Az AK-sok következő műve (ugyanolyan, mint a sorozat többi tagja, 87 oldal) wargame scenerykhez hivatott segítséget nyújtani, így különösen nagy érdeklődéssel lapoztam fel.  A wargame terepek és a diorámák világa között elég nagy átfedés van, azonban van köztük pár nagyon fontos különbség is. Az egyik, hogy a wargame-terepeknek játszhatónak kell lenniük- ez nem jelent nagy dolgokat, de például kellenek rájuk olyan lapos felületek, ahol egy szabvány talpméretű figura kényelmesen meg tud állni, illetve bizonyos rendszerekben elég erős ajánlások vannak például az emeletek magasságára. A másik ilyen szempont a strapabíróság, játék és pakolás közben azért ezek kapják az ívet rendesen, és nem árt, ha egy év múlva is tudunk rajta játszani. (A másik véglet Darkeron legendás beton tereptárgyai :)) A harmadik dolog talán csúnya, de a gyors elkészíthetőség: egy tenyérnyi diorámával bármeddig lehet szüttyögni, de wargame-tereppel azért csak be kell borítani egy asztalt értelmes határidőn belü...

 Egy újabb AK-könyv a sorozatból , a cím talán kicsit fellengzős egy 87 oldalas könyvecskéhez, de a célt jól összefoglalja: épületek a diorámákhoz. Elsősorban harcjárművesekhez, persze. A formátum a már megszokott, a pár oldalas bevezetőben felhívják a figyelmünket arra, hogy okosan figyeljük meg és tervezzük meg az épületeinket, akár építészet, akár állapot felől kiindulva. Itt azért van egy fontos részlet, amit én semmiképpen sem hagytam volna ki: az épületek alapvető szerkezete is óriási változásokon ment át a makettezők érdeklődésének fókuszában álló 1900-2025 időszakban, a második vh idejére jellemző falak+födém-szerkezetű épületeket felváltották a panel- illetve betonvázas épületek, és ezek egészen más képet mutatnak pl falvastagságban, romként pedig aztán pláne: a mai épületeknek nem a falsarkai maradnak állva legtovább, hanem a belső támoszlopai, illetve az arra rögzített födémszerkezet. Sajnos elég ilyet lehet látni a híradókban bármikor :(       A bevezető ...

 Na, egy újabb Ammomigak-könyv - a fizikai tulajdonságaira nem is vesztegetnék sok billentyűzetleütést, ugyanannak a sorozatnak a része, ugyanabban a formátumban, mint az előzőek, csak ez most 83 oldal, viszont azok nagyon tömények, legalább másfélszer annyi infót belezsúfoltak, mint amennyit a könyv formátuma sugallana.   Mivel Adóba László elég magasra tette a lécet ebben a témában, érdeklődéssel lapoztam fel a művet. Amitől féltem, szerencsére nem következett be, nem egy Ammomigak-termékbemutatót láthatunk, a filozófia sokkal egészségesebb, nem akarja 50 forintból megúszni az egész projektet, hanem igyekszik feltérképezni az összes lehetőséget, és úgy kiválasztani a legmegfelelőbb eszközöket. A bevezető két oldalon máris szembesíti az olvasót egy nagyon fontos, és gyakran elhanyagolt szemponttal: bizony, 1/35-ben egy tisztességes tölgyfa simán méteres nagyságú, szóval a diorámák 99%-án fiatal, növésben lévő (vagy súlyosan tápanyaghiányos) fák szerepelnek. Ezután jön hat ol...

 Őszintén szólva elég nehezen tudom Adóba László diorámáskönyves munkásságát áttekinteni, ez elvileg a második sorozat második könyve, az előzőekkel megegyező formátumban, ismét 80 oldalon. Elvileg van egy harmadik (ötödik) is, de az már csak angolul jelent meg (mert egyébként nem csak magyarul jelentek meg, az Építsünk diorámát I-et japánul is láttam a neten), és komplett diorámákat mutat be, többről nem tudok. Az a baj, hogy a net (úgyis mint információforrás, úgyis, mint szkennelgetés) azért elég nagy konkurenciát állít egy ilyen könyvnek, gondolom, ezért nem jelennek meg újabb részek. 2012-ben adta ki a Costa Bt ezt is, a szerző weboldala már nem él.   Na, de nézzük magát a könyvet. Az alcím nem sokat mond, a borítón azonban már látszik a lényeg: főleg bútorokról lesz szó. Az első pár oldalon székek és asztalok, a 14-edik oldatól ágyon és kanapén szundíthatunk, templomi padban imádkozhatunk, majd az 1/35-ös babaházat néhány villantósabb ülőalkalmatossággal is berendezhetj...

 Bár formátuma hasonlít az előző kettőére , ez a könyv egy új sorozat első része: végig színes, fényes lapú A5-ös könyv sok képpel ez is, de a reklámokat leszámítva nem 80, csak 60 oldalas. 2012-ben adta ki a Costa Bt.   Kisebb kőépítmények készítéséről szól, az eddigi filozófia szerint a lehető legolcsóbb anyagokból. Itt már használ struktúrapasztát és puttyt is, igaz, valószínűleg így se lépi túl az 5 ezer forintos álomhatárt. Az első pár oldal egy minden szocialista városból jól ismert beton virágtartó készítését mutatja be, utána egy leginkább színpadi díszletek közé, vagy valami nagyon villantós ház berendezéséhez tartozó oszlopos virágcseréptartó következik. A 12. oldaltól síremlékek jönnek, különféle kő fejfák és keresztek főleg kartonból és lépésálló nikecellből, a 26-odik pedig oldalon egy útjelző kő után éles váltással bunker és beton tankcsapda következik, a fő trükk itt a zsaluzás nyomainak és a textúrának a kialakítása, mert egyébként elég egyszerű form...

 Az előző könyv folytatása , az Adóba-könyveim közül ez a kedvencem. Ahogy az alcím is mutatja, itt a természeti környezet a téma. A kerek 80 oldalból az (előszó, impresszum, stb utáni) első négy a dioráma alapjával foglalkozik: hungarocell, papírmasé- ez inkább a teherviselő rész, nem maguk a látható diorámaelemek.  Ezután a talaj jön, beleértve a sarat és a köves sivatagot is, de továbbra sem az (általam egyébként kedvelt) AK-masszákat használják, hanem valódi földet. Bár kitér ennek a tisztítására is, de szerintem azért ennél komolyabban kéne, egy hőkezelés semmiképp nem árthat neki. A következő rész a szikláké, erre sok módszert bemutat: a klasszikus lépésálló mellett agyag, faszén és gyurma is szerepel.  A 32 oldalon kezdődik a sorozat talán legjobb része, a növények. Műfű (ecset, kenderkóc és bóti), majd gyönyörű fák, külön kitérve a nyírre, a fenyőre és a pálmákra. Külön fejezet szól a valódi növények felhasználásáról, szárítva, PVA-val, illetve glicerinnel tartósí...

 Az AK-sorozat (pun intended) könyvei után illő, hogy egy hazai versenyzőt is bemutassak, pláne, hogy egy elég híres könyvsorozatról van szó. Adóba László diorámás sorozatának első kötete 2009-ben jelent meg a HarVar-d Design Stúdió kiadónál, ma már sajnos elég nehezen beszerezhető. Kb A5-ös formátumú ez is, de csak 60 oldalas, végig színes, jó minőségű kivitelben készült. Ahogy a címe is mutatja, a diorámakészítésről szól, a semmitmondó alcím az épületeket és az úttestet takarja. Üresjárat nincs, a szerszámokra két oldalt szán, a tervezésre és egyéb általános tudnivalókra még kettőt, aztán belecsapunk a lecsóba. Először a falak készítésére ismerhetünk meg több technikát, majd a belső födémek elkészítése jön. Ezután szobafestőnek állunk (a külső vakolás-festés a falaknál van részletezve), majd jönnek a nyílászárók, a padlóburkolatok és a tető. Az utolsó hat oldalon útburkolatokat mutat be. A prezentált munkák borzasztóan igényesek, a tetőcserepeknél szinte már olyan, mintha egy ig...

 Na, van még egy AK-könyvem , ez már régebbóta megvan- éppenséggel ez a sorozat nyitókötete. Ez magyarul is megjelent, formátuma megegyezik az előzőekével. A témája, ahogy a cím is sugallja, a fából készült dolgok elkészítése. Elsősorban a festésre koncentrál, valódi fa felhasználásáról (balsa lécek) az utolsó oldalpáron van szó, scratchbuildelési tippekhez meg inkább a scratchelős könyvet ajánlanám. Így aztán nem markol túl nagyot témában, ami jó, mert ami van, abban viszont jobban el tud mélyedni. Elméleti alapozós rész itt nincs, case study-k vannak végig. Ezek jó része 1/35-ös diorámakellékekről szól: hordók, ládák, faházak, kerítések, csónak; de nem maradnak ki a fa egyéb felhasználói: a hajósok, és az első vh-s repülősök se. Az AK-éktól megszokott termékbemutató-jelleg természetesen itt is megvan, ez azért különösen fájdalmas, mert a nem kevésbé látványos és sokszor meglepően egyszerű művészolajos technikák így nem szerepelnek. A magyar fordítás korrekt, AK-ék újságjában vann...

 A harmadik a Móváron beszerzett AK-könyvek közül a scratchbuildelésről szól- a szobrászkodás mellett ez a téma is közel áll a szívemhez. Tényleg amúgy, nem is annyira lehet egzakt definíciót adni, hol kezdődik az egyik, hol végződik a másik: a szobrászok általában figurákat készítenek, és valamilyen gyurmával dolgoznak, a scratchelők pedig általában valamilyen mechanikus alkatrészt, és inkább szilárd anyagok vágásával-fúrásával-ragasztásával. A formátum itt is ugyanaz a 80valahány oldalas színes A5-ös füzet, rövid bevezetés után 8 oldalon a felhasznált anyagokat ismerhetjük meg. A könyv a továbbiakban a sztirollal való munkáról szól, így ez csak a teljesség kedvéért került be. A következő 14 oldal a szerszámoké, az alap dolgokon kívül itt pár egzotikusabb is szerepel, mint például a vákuumhúzó berendezés, aki a felsoroltak mindegyikét az arzenáljában tudja, az már igazán jól felszerelt makettező. Kicsit fura, hogy itt már belekapunk egyes eszközök használatába is. Jut két oldal...

 Egy újabb AK-könyv , amit megvételre érdemesnek találtam, ezúttal az állatok festéséről. Mivel jónéhány ilyen előfordult az én praxisomban is, nagy érdeklődéssel vettem kézbe.    A fizikai formátum megegyezik az előzőleg bemutatott kötetével. Az első húsz oldalon egy bevezető részt találunk, itt az egyes állatok nyomait (bár ebben gugli a barátunk) és szemét bemutató rész volt az érdekes, a könyv nagy részét a különféle jószágok festésének step-by-step bemutatása teszi ki. A legelső és legnagyobb rész a lovaké, itt több festés is van, bár a terjedelem miatt tényleg csak a technikai részre szorítkozik, a lovak színeinek és jegyeinek inkább egy lovas könyvben nézzünk utána. Ezután egy zebra jön, majd pedig egy éles váltással a dinoszauruszokról szól egy nagyobb rész, ahol szintén több állat festését követhetjük lépésről-lépésre. Az egzotikumok sorát folytatva orrszarvú, zsiráf, orángután és gorilla következik, majd egy elég fura őzpáros- nem tudtam megállapítani, hogy mel...

 Az AK-Ammo-MIG spanyol csapat nyomulását erős fenntartásokkal figyelem, makettezőként nagyon tehetségesek, bár sokszor alárendelik a történelmi hűséget a prezentációnak, cégként pedig megpróbálnak a makettezés minden szegmensében jelen lenni, ami erősen hullámzó minőségű termékpalettát eredményez, a márkanév csak a marketing színvonalára garancia, nem a termékére.      A papíralapú makettező szakirodalom területén is megpróbálnak nagyot alkotni, itt már maga a szándék is dícséretes, hiszen normális, papíralapú irodalomra az internet korában is szükség van. Erre is vonatkoznak azonban az előző bekezdésben írottak, meg kell nézni, hogy mit vesz az ember tőlük, hiszen a könyveikben is elég erőteljesen orientálják a makettezőt a saját világuk felé, nagyon sokszor nem trükköket tanítanak, hanem a saját termékeik használatát mutatják be. Ez az A5-ösnél kicsit nagyobb, 84 oldalas könyv egy sorozat része (a hátulján lévő katalógus szerint 15 résznél jár), fényes lapú, végig...

 Mostanában a szokásosnál kicsit többet foglalkoztam a figurafaragással- ez egy részről jó, mert szeretek figurát faragni, más részről átok, mert enélkül is egy tonna festetlen modellt kerülgetek itthon. De ehhez van kedvem most, szóval faragok. Hogy magasabb szinten űzhessem a dolgot, az eddigiek (különféle Army Painter formázók és gumihegyű ecsetek) mellé készítettem néhány új faragószerszámot. Ehhez 50-es szeget használtam, aminek a végét laposra kalapáltam, majd reszelővel és smirglivel alakítottam ki a kívánt formát. A kemény acél nehezen formázható, de mindenképpen ebből szeretnék szerszámokat készíteni, mert a drót, pláne a sztirol sokkal puhább, sérülékenyebb. Hármat csináltam, egy lapos, vékonyat vonalak húzásához, és két íveset arcok és ruhagyűrődések formálásához.  Közben eltörtem a drótvágómat, szóval a szerszámaim száma kettővel nőtt :P Elmentem a FeHoVá-ra is, itt pár bőrműves szerszámot vetem, ezeket is a faragásnál fogom majd hasznosítani, ilyen körkivágóra ...