Makettek és wargame

A mai könyv Leningrád ostromáról szól. A kisalakú, kb 250 oldalas könyvet eredetileg 1972-ben adta ki a szovjet katonai könyvkiadó, két évvel később a Kossuth kiadónál jött ki magyarul. A szerzőről nem sokat tudtam kideríteni, Vaszilij Jefimovics Zubakov elvileg történész volt, aki több könyvet is írt erről a témáról. Annál hírhedtebb viszont a fordító: egykori belügy (és kereskedelmi és közlekedésügyi és pénzügy és állam-) miniszterünk, ,,Gerő, a hídverő", aki 1956 után a Pártból is kizárt, bukott emberként főleg a nyelvtudásával kereste a kenyerét.   Oroszországnak tulajdonképpen két fővárosa is van: Moszkva, az ország ősi központja egyfajta szakrális főváros, a Moszkva felé tartó vallásos oroszok a várost először megpillantva keresztet is vetettek annakidején. A szovjet időkben Leningrádnak nevezett Szentpétervár lakói szerint viszont Moszkva csak egy nagy falu, Nagy Péter városa egy európai birodalom fővárosának épült, az orosz kultúra és a tudomány fellegvára. Nem véletlen ak...

 Ez a projekt már volt itt , két 1/72-es Szu-25-öst építek játszásra- ugyanaz a régi, pozitív paneles Zvezda/Bilek-készlet. Az egyiket más építette meg, én csak kifestettem, ezt a másodikat viszont én raktam össze még ezer éve, de sose volt normálisan befejezve (az alját festettem le valami borzasztó strandkorlát-kékre, a teteje meg valami fakó zöld volt). Most be lett. A rakétákról már volt szó , a H-25-ösök ehhez a maketthez készültek, és műgyantából sokszorosíttattak, de az indítósíneket és a pilonokat is pótolnom kellett.  Update. még egy kép a rakétáról:  

 Kifestettem egy malacos Ivánt , sajnos a malac színére egyértelmű utalást nem találtam, ezek a 122mm-es gránátok világszerte készülnek, ahány gyártó, annyiféle szín. Így inkább egyszerű zöld lett (a szürke volt a másik ötletem). A többi meg a szokásos szovjet művészolajos szín .  

  Még két afganisztáni szovjet katona, a Zvezda 3619-es készletéből.

Az egyszínű afganisztáni oroszok mellett sort kerítettem a terepszínűekre is. Az extra itt a berjozka-kamuflázs megfestése volt. Már értekeztem erről a témáról korábban , egy ilyen készínű, kismintás terepszínnél meg lehet játszani azt, hogy egy kicsit az alapszínt highlightolom, és úgy rakom rá a mintát, ezt viszont érzéssel kell, mert különben kétszínű helyett háromszínű terepszín lesz a végeredmény. A kész festékek között megfelelő színeket nem találtam, így magamnak kellett keverni, ehhez wet palette-módszert használtam, nagyjából 1:1 arányban kevertem össze Dark Angels Greent és citromsárgát. Ahol kicsit sárgább lett, onnan vettem a festéket a highlighthoz, ahol kicsit zöldebb, onnan a mélyebb részekhez. Nagyon precízkedni nem kell, berjozka-mintából ezer féle árnyalat van. A foltokat Tamiya Dark Yellow 2-vel festettem aztán rá, ehhez érdemes egy lefingottabb ecsetet használni, a foltok szabálytalan, cakkos szélét az jobban kiadja. A mélyebb részekre pedig a szokásos művészolajos ...

Nem, a népszerű viccel ellentétben ezek tényleg matrózok, a Miniart szovjet tengerészgyalogosai, szép készlet, nekem csak a sapkák szalagjait kellett pótolnom. Meg a fegyverek szíjait, amit egyébként nagyon utálok: a bal oldali figura válla kicsit csillogó lett a pillanatragasztótól, amit matt lakkal próbáltam eltüntetni, ami persze kifehéredett... Később újralakkoztam, csak arról már nincs fotó.

 Újabb egyenruhás könyv , bár angol nyelven jelent meg (The Crowood Press, 2006), de a szerzői magyarok, az enyém ráadásul egy dedikált példány :) A téma: 1941-1945 közötti szovjet katonai egyenruhák és felszerelések, amit 144 A4-es oldalon persze lehetetlen teljesen kivesézni, inkább egy keresztmetszetet kapunk kevesebb, de részletesebben bemutatott tárggyal. Érintőlegesen szerepelnek a flotta és a légierő egyenruhái is, a felderítők terepszínű kezeslábasai és a rohamosztagosok fémpajzsai viszont pl nem. Cserébe például van kép a szovjetekhez átállt magyar katonák egyenruhájáról és jelzéseiről, vagy pl a rögtönzött hordágyakról. A könyvben főleg a képek dominálnak: jó minőségű fényképeken modelleken viselés közben, illetve közeli tárgyfotókon vannak bemutatva az egyes eszközök, a képaláírásokban pedig részletesen leírják, hogy mi micsoda. Vannak persze archív fotók és korabeli szabályzatokból kivett képek is, különösen érdekesek például a felszerelés csónakra vagy szánra való má...

 Egy újabb könyv a szocializmus idejéről , ez a VSZ-országok közötti hadiipari együttműködésről szól. Volt ugyanis ilyen, a KGST keretében valósult meg. A vicc szerint a KGST címere vörös mezőben két egymást fejő sovány tehén, hát ez kb erre a területre is igaz. Az azonos haditechnikát használó országok közötti együttműködést ugyanis, bármennyire is kézenfekvő lett volna, egy csomó dolog hátráltatta: az egyes országok eltérő érdekei (mindenki nullszaldóra akart kijönni, és persze minél kevesebbet költeni közben+Románia szándékosan is gátolta az együttműködést), a szovjetek birodalmi attitűdje (a csúcstechnikából és a K+F-ből eleve kizárták a szövetségeseket, emellett mindent ők akartak irányítani úgy, hogy közben minél kevésbé függjenek a többiektől), és végül az egészre rájött a tervutasításos gazdaság más területeiről ismert túlbürokratizáltság és rugalmatlanság.   Germuska Pál könyve (Argumentum kiadó, 2010) mindezt elsősorban gazdasági-politikai szempontból elemzi, főleg a...