Makettek és wargame

  Mátyás nevű legfőbb vezetők alatt a magyar hadsereg különösen erős szokott lenni, így volt ez az ötvenes években is, amikor hazánk nem rés, hanem erős bástya volt a béke frontján. No persze nem egyből lett az, 1945-ben még harcoltak a magyar katonák a tengely oldalán, amikor az új Magyarország első hadosztályát a debreceni kormány felállította és harcba küldte néhány ellenálló német seregrész felszámolására. A kb zászlóalj erejű hadosztályocska persze inkább politikai szempontból volt fontos,  nem sok vizet zavart a háborúban, és utána sem, amikor főleg a romok eltakarításával foglalatoskodott képletesen és a szó fizikai értelmében egyaránt. A második köztársaság politikai csatározásaitól távol tartották, az 1948-as fordulattal viszont megkezdődött az átpolitizálása és az iszonyatos ütemű fejlesztése, az irreálisan nagyra növelt hadsereg akár évente többször is kapott még irreálisabb növekedési célkitűzéseket. Közben persze azért beérkezett a korszerű technika is, mert a má...

 Folytatódik a Gaslands-kocsik sora is, legalábbis amikor találok hozzá donort. Ezt az 1/36-os Corgi londoni taxit egy börzén vettem, és természetesen egy angol sílusú Gaslands-kocsi lesz. Nem az a medvekucsmás-teaivós fajta persze, hanem inkább a 80-as évek punk vonalán, a két tarajos atyafit FIMO-ból formáztam hozzá. Ez is egy számról lesz elnevezve persze, a szemfülesek már láthatják, hogy melyikről. Szóljon most Motörheadtől, ha készen lesz a modell, majd meghallgatjuk a Sex Pistols-félét is.

 Az első adag ogryn után mi is következhetne: a második adag. Egyszerre készültek, csak a zászlóval tököltem még kicsit pluszban. Megtartottam az ogrék eredeti zászlóját, csak egy szakadt birodalmi zászlónak festettem ki, a gnoblar árbockosarát pedig átalakítottam egy nagy fáklyává, amit egy terminátor-vállapokból összerótt tartály táplál üzemanyaggal. Régen milyen kis kreatív voltam, hehe.

 A nyári BTR-60-asom az első hóra készen lett- meglepően sokáig tartott, de a belső tér miatt elég hosszadalmas volt az építés. Múltkor ott hagytuk abba, hogy jöhetett a festés. Jött is: Lealapoztam a külsejét feketével, a belsejét fehérrel (GW alapozók) A zöld részeket lealapoztam Tamiya Nato Greennel: spray, ecsettel kiegészítve, ahol kellett. Bár gyakran használom, ecsetelni nem annyira szeretem ezt a színt, az ecsetes változata nagyon hamar bedöglik, jobb esetben csak bemattul, rosszabb esetben be is sárgul. Ami persze csak száradás után jön elő. Egy Nuln Oil-bemosás kívül-belül. Ésszel, nem kell, hogy nagyon nagy kontraszt legyen, horribile dictu túl vastag rétegben kerüljön a felületre és a fehér nyányó kicsapódjon belőle. Ahol nem járja eléggé át, ott a művészolajozós résznél még bőven lehet korrigálni, csak fárasztó lenne az egészet azzal csinálni. A külsejét  óvatosan Death World Foresttel szárazecseteltem felraktam a matricákat (HAD-féle, jól működött) kapott egy e...

 A jól ismert típus , ezúttal egy régi Bolyain kiállított példány. Összes fényképgyűjtemény    

     Lukachich Géza altábornagyról (1865-1943) először a Tanácsköztársaság története kapcsán hallottam, az összeomlás napjaiban Budapest keménykezű városparancsnokaként szaporította a munkásmozgalom mártírjait, ami miatt a Nemzeti Tanács le is tartóztatta. Előtte azonban sikeres katona volt a világháborúban: a kassai születésű tiszt a szerbiai fronton, majd az Isonzónál harcolt, amiért 1917-ben bárói címet és Mária Terézia Rendet is kapott. 1919-es nyugállományba vonulása után a Nyugalmazott Katonatisztek Országos Szövetségének elnöki tisztét töltötte be.      Ezt a könyvét az első isonzói csatáról írta, közelebbről pedig a Doberdói-fennsík védelméről 1915 nyarán. Az olasz hadbalépés után az osztrák-magyar hadvezetés csak nagyon kevés katonát tudott ide küldeni, a védelmi vonalat egy gát lerombolásával és a fennsíktól nyugatra található terület elárasztásával erősítették meg. Az olaszok nagy erőkkel, de lassan támadtak, késlekedésük időt nyert a védelemnek...

Kifestettem a kertészkedő kis turnipot , a szokásos színsémát kapta, nemsokára elkészül az osztaga is.

 A Toro Model 35F110-es készlete, lengyel légiós ulánus, de én magyar huszárt festettem inkább belőle. Huszártisztem már persze van, de ez kicsit frontosabb öltözékben van.

     Az ogrynokkal régen két nagy problémám is volt. Az egyik, hogy sose tetszett a fluffjuk, az amerikaikatonás filmek szőrjesszőrözős buta amerikai katonájának még tovább parodizált változata valahogy olyan izé- ez a stílus kicsit inkább az orkokhoz illene. A másik, hogy régen csak fém figurák voltak hozzájuk, és, hát elég ocsmányak.      A második probléma időközben megoldódott, de ezek a figurák akkor készültek, amikor még nem. Van már ennek 10-15 éve, a műanyag Ogre Kingdoms boxok megjelenésekor a 40k-s IG-s fórumok tele voltak ötletesebbnél ötletesebb fantasys ogréből készytett ogryn konverziókkal. Na, akkor döntöttem úgy, hogy a fém ogrynok helyett ez egy jó irány, a többiekkel ellentétben viszont én igyekeztem minél többet megőrizni az ogrék vad barbár karakteréből, ne parodisztikus katonák legyenek, hanem igazi, félelmetes vadállatok.      A vezérük talán még valami versenyre készült (volna, ha ugye nem csak most fejezem be), a zászl...