1066.) BTR-60-projekt, II

A nyári BTR-60-asom az első hóra készen lett- meglepően sokáig tartott, de a belső tér miatt elég hosszadalmas volt az építés. Múltkor ott hagytuk abba, hogy jöhetett a festés. Jött is:

Lealapoztam a külsejét feketével, a belsejét fehérrel (GW alapozók)
A zöld részeket lealapoztam Tamiya Nato Greennel: spray, ecsettel kiegészítve, ahol kellett. Bár gyakran használom, ecsetelni nem annyira szeretem ezt a színt, az ecsetes változata nagyon hamar bedöglik, jobb esetben csak bemattul, rosszabb esetben be is sárgul. Ami persze csak száradás után jön elő.
Egy Nuln Oil-bemosás kívül-belül. Ésszel, nem kell, hogy nagyon nagy kontraszt legyen, horribile dictu túl vastag rétegben kerüljön a felületre és a fehér nyányó kicsapódjon belőle. Ahol nem járja eléggé át, ott a művészolajozós résznél még bőven lehet korrigálni, csak fárasztó lenne az egészet azzal csinálni.
A külsejét

óvatosan Death World Foresttel szárazecseteltem
felraktam a matricákat (HAD-féle, jól működött)
kapott egy egységesítő matt lakkréteget (Army Painter spray)
művészolajjal megfestettem a rozsdafolyásokat (ezekből nem kell sok, ezekre a járművekre általában azért vigyáztak)
fehérrel némi panelezés: a nagy, sima felületekre egy nagyon halvány művészolaj fehéret dörzsöltem
végül festettem némi kopást, főleg az ajtók környékére: barna, fekete és ezüst színekkel, ezt se szabad túlzásba vinni.
egy-két helyen (főleg, ahol sok lett a weathering) szárazecseteltem-pöttyöztem NATO Greennel

A belső tér színének a fehéret választottam, nem tudom, hogy a kinézett kocsi pont milyen volt, a neten több sorozat belső fénykép is megtalálható, van, ahol részben, vagy egészben zöld például.

ahogy írtam, fehér alap és Nuln Oil befolyatás
ahol kellett, vissza(száraz)ecseteltem fehérrel
a padló Black Templar befolyatás a fehér alapra
a kalapácslakkos berendezések szintén ezzel lettek befolyatva a fehér alapra, majd fényes lakkal lakkoztam őket
a padlóra került némi földszín befolyatás por gyanánt
a plafon lámpái egy kis Space Wolves Grey-jel lettek befolyatva, és fényes lakkal lekezelve, ez nem annyira élethű, de az eredeti szürkés szín sehogy se mutatna.
a periszkópokkal megszenvedtem, amennyire lehetett, igyekeztem a kereten kifesteni őket, majd PVA-val ragasztottam be. Itt ugye mindig megvan az a móka, hogy valami vagy eleve szarul illeszkedik, vagy atompontos, és ezért kifestve fog szarul illeszkedni, olyan nincs, hogy pont jó.

A koszolás

egy régi Mig-féle cikkben olvastam, hogy a koszos járművek alsó részét nem kell túlgondolni, egyszerűen le kell festeni full barnára, és abból kiemelni, ami mégis kell. Ez nagy bölcsesség, a kosz pont azokban a mélyedésekben ül meg legjobban, ahova az összerakott járművön a legnehezebb beférni, az ilyen mélyedésekből kimosolygó alapszín pedig borzasztóan illúzióromboló. Szóval az alsó részt én is letoltam barnára (Solo Goya Oxydbraun dunkel, de amúgy tökmindegy, annyi, hogy ha nedves sarat teszünk rá, sötétebb legyen)
erre jött egy kis MIG Wet Ground effekt
fölé (már így a járműtesten nézve fölé) egy kis MIG Accumulated Dust
a kerekeket az Accumulated Dust levével mostam kicsit át, ahol kell, vissza is törölve. A kerekekre nem tapad rá a dzsuva nagyon vastagon, hiszen leforogják- hacsak nem egy dagonya közepében áll épp a gép. Az enyém nem.
a páncéltest tetejét egy kicsit összeporoltam pigmenttel. Bár hatékony eszköz, én nem annyira szeretem, mert egyáltalán nem tartós (nyilván a makettújságos fotózásig vagy a versenyig pont kurva jó, de tegyük fel, hogy nem csak két hétig tartanám meg a makettet), egy rögzítő lakkozás pedig pont a lényegét, a felület fényének megtörését öli meg.

Persze volt még számtalan nevenincs apróság, amit valahogy kifestegettem, ahogy jött. Mivel a belső tér elkészült, szétszedhetőre kellett hagynom, ez viszont sajnos azzal jár, hogy van egy rés a páncéltest két fele között, nem lehetett összetakkerozni/csipeszelni/tömíteni. Ez már ilyen. A másik lehetőség az lett volna, ha kinyitom az ajtókat, de azzal meg odalesz a jármű formája.

A figura egy ICM szovjet harckocsizó, ide tökéletes, csak

le kell vágni a nadrág combzsebét
le kell vágni a mellkas bal oldaláról a rombusz alakú szovjet harckocsizó-jelvényt
pótolni kell a nadrág jobboldalán a kanálgép zsebét
a színekre kell figyelni (művészolajos krómoxidzöld feketével és fehérrel árnyalva)

Ha újrakezdeném, vagy csinálnék egy másikat, két dolgon gondolkoznék el

Hagynám a francba a belső teret, összeragasztanám a páncélteknőt szépen
A fellépőket és a kapaszkodókat drótra cserélném. Ehhez azért nem volt kedvem, mert egy nagyon vékony lemezbe illeszkednek csak, a drót abban nem állna meg olyan jól, a kicsi illeszkedő felület miatt ugyanúgy kitörne, mint ez a filigrán kis műanyag basz. Persze ha mögéragasztanék egy vastag sztiroldarabot, abba már elég mélyen bele lehetne fúrni, csak az meg a belső térben illúzióromboló. No persze ha nincs belső tér...