Makettek és wargame

 Megint Kertész István , és megint Róma. A kisalakú, 250valahány oldalas könyvet 1983-ban adta ki a Kossuth könyvkiadó, témáját pedig a római köztársaság hódításai jelentik.   Róma nem volt mindig nagy birodalom, kezdetben csak egy volt Közép-Itália apró városállamai közül. Nagy szerencséjére nem volt nagyhatalom a környéken, így nyugodtan hozzáláthatott szomszédai bekebelezéséhez. A rómaiak ügyes hódítók voltak, az elfoglalt itáliai államoknak számos kedvezményt biztosítottak, így azok ritkán sírtak a függetlenség (vagy egy más úr, pl Hannibál) után. Az első nagy ellenfél Pürrosz épeiroszi király volt, az ő pürroszi győzelmei, majd veresége után megnyílt az út egész Itália egyesítése felé. Északon a gallokat, délen a görög városállamokat legyőzve ez meg is valósult, a következő lépcső viszont Szicília lett volna, itt viszont már a punokkal támadt érdekellentét. Eleinte kifejezetten barátságosan közeledett egymáshoz a két birodalom, de végül mégiscsak kitört a háború, melyben ...

Az emberek sokszor jajonganak, hogy bezzeg régen minden milyen jó volt- az én szememben ezzel minden esetben a történelmi ismeretek hiányáról tesznek tanúbizonyságot. Az emberek régen is ugyanolyan hülyék voltak és ugyanannyi faszságot és gonoszságot műveltek, mint ma, hajlamosak vagyunk azonban csak a szépre emlékezni ezekből, különös tekintettel a kevésbé jól dokumentált történelmi korszakokra. Az antikvitás ebből a szempontból viszont különleges, viszonylagos időbeli távolsága ellenére is elég jól megismerhető a korabeli forrásokból, és így bizony könnyen kiderül, hogy az akkor népek is sokszor sápítoztak koruk romlottságán, és erre minden okuk meg is volt. (Jó, persze lehet, hogy a kőkorszakban aztán tényleg minden fasza volt, még nem találták fel a hülyeséget, vagy nem tudom.)   Kertész Istvánról volt már szó a könyvismertetők között, akkor már utaltam rá, hogy van ám neki könyve még. Jöjjön hát egy másik, az antikvitás nagy botrányairól. A kisalakú, puhafedeles, illusztráció...

Húsvétra jöjjön egy igazi klasszikus: az ókori (Kr. e. 434-355) görög író, Xenophón élete önmagában is kalandos volt: Szókratész tanította, harcolt a perzsák ellen, száműzték hazájából, Athénból, Spártában is élt, fiát háborúban vesztette el. Már csak fennmaradt életműve alapján is termékeny író volt, van könyve Szókratészről (egyik legfontosabb forrásunk a filozófusról), a lovaglásról és a lovak idomításáról, igazán híressé azonban történészi munkásságával vált. Történelmi munkáit 2001-ben adta ki az Ozirisz kiadó.   Az igényes kivitelű, 624 oldalas, kemény borítós, A5-nél valamivel kisebb könyvben négy írást találunk. A majdnem 250 oldalas Hellénika most először olvasható magyarul (Németh György és Vilmos László fordítása). Ha minden igaz, Thuküdidész félbemaradt pelloponészoszi háború-történetének folytatásaként készült, Kr. e. 411-ben veszi fel az események fonalát és Kr. e. 362-ig tart. Ebben az időszakban Spárta végül legyőzte Athént, és a felemelkedő Thébaiban talált magának...

 Régen voltak már rómaiak - az íjászegységet már bemutattam korábban festetlenül , most elkészült a festésük is. Egy nemtommilyen cég 3d-s gyártmányai, egy ismerős nyomtatta ki őket. 15mm-28mm-es dupla projekt, így 28mm-ben már kimondottan heroic scale arányaik vannak, de amíg külön egységben harcolnak (márpedig abban harcolnak), addig ez nem jelent gondot. A furcsaság csak annyi volt bennük, hogy az íjat feszítő katonák kezében se volt nyílvessző- ezt húzott szálakból és sztirollapból magamnak kellett elkészíteni.  Egyébként könnyű volt őket festeni. 12-en vannak az osztagban, de, egyelőre legalábbis, a játékban 10 fős osztagként szerepelnek majd. Mivel 20mm-es talpakra tettem őket, nem férnek el egymás mögött olyan jól, egy speciális movement trayt terveztem nekik, de az még nincs készen.    

Régen voltunk múzeumban , legyen most egy ilyen fényképsorozat is. A kínai agyagkatonák a Szépművészeti Múzeumban vannak kiállítva, időszakos kiállítás, de nemrég nyílt. Csin Si Huang-ti, a dinasztiaalapító első kínai császár sírjából kerültek elő, akit Kr. e. 210 körül temettek el. Nem csak agyagkatonákat temettek a hatalmas sírkomplexumba, hanem mindenféle egyéb emberek, például zenészek szobrait is, ezekből is látható pár. Sőt, a katonák csak a külső részt őrzik, a nagy belső piramist, ahol elvileg a császár holtteste van, a kínaiak nem is engedik feltárni- mégiscsak egy magas rangú állami vezető és nemzeti hős, hadd nyugodjon békében az óriási sírváros alkotóinak szándéka szerint. Összes fényképgyűjtemény ...