Makettek és wargame

A mai könyv hadtörténeti könyvgyűjteményem egyik első kötete volt, még általános iskolás koromban kaptam, így különösen közel áll a szívemhez.   A nagyalakú (A4-esnél jóval nagyobb), fényes lapú albumot 1993-ban adta ki a Helikon kiadó. Témája a törökök elleni háborúk magyar várai- a végvárakat bemutatni talán senkinek nem kell, fordulatos történetük mellett itt az építészeti vonatkozásaikban is elmerülhetünk. Bár természetesen a várépítésnek megvoltak a state-of-the-art módszerei, a valóságban elég vegyes volt nem csak az összkép, de egy-egy vár maga is: Sáros vára például kifejezetten lovagkori képet mutatott, a folyamatosan erődített Nagyváradon gyakorlatilag egymás mellett állt egy középkori eredetű, régi vár, és egy modern, fülesbástyákkal épített erőd, a XVI. század közepén nulláról építeni kezdett Érsekújvár pedig teljesen modern volt. Az erőforráshiány sok helyen meglátszott például a földbástyák alkalmazásában, és természetesen a környezethez is idomulni kellett, ahol nem ...

 A szerzőpárosnak nem ez az első könyve, amit bemutatok, de elolvasni ezt olvastam el először: a keményfedeles, végig színes, 93 oldalas könyvet 1987-ben adta ki a Móra kiadó. Rázsó Gyuláéhoz hasonlóan ezzel is gyerekkoromban találkoztam először, nagymamám testvéréé volt, akkor olvasgattam el, amikor nála vendégeskedtünk. A cím és a szerző ismeretében nagyjából megtippelhető, hogy miről szól: a magyar huszárság történetét foglalja össze röviden, Somogyi Győző rajzaival illusztrálva. Mai szemmel érdekes, hogy a Mátyás király-korabeli kezdetektől a huszárok története csak 1918-ig tart, az 1954-ig tartó utolsó évtizedek hiányát valószínűleg az 1987-es kiadási dátum magyarázza.   A tárgyalt időszakot viszont szépen végigveszi: a Fekete Sereg huszárjai után a török elleni harcok véres évszázadai jönnek, majd Rákóczi huszárjai és Mária Terézia háborúi. A napóleoni háborúk után pedig a 1848 és a Monarchia kora, melyeknek a szerzőpáros egy-egy terjedelmesebb külön könyvet is szen...

 Lassan halad a Fekete Sereg-projekt is, most egy huszár mesterdarabja készült el hozzá. A lova a Crazy Horse-projektből , a kardja és a pajzsa a végvári vitéztől van, a maradék green stuff és FIMO. Lándzsát nem akartam önteni, az így, drótból lesz. Ez egyelőre még csak a mesterdarab, összerakva és kifestve majd a műgyanta öntvény lesz. jobban belegondolva, egy kerek pajzzsal és egy turbános fejjel szpáhinak is elmegy majd.   Mikor ezt írom, sötét van, és nagy eső, szóval szóljon a The Doors.

 Újabb lovas projekt , hiszen egy valamireveló lovas egységben nem lehetnek egyforma lovak, az olyan 80s feeling. Itt kicsit újítottam, két félből lovat faragni elég para, sose talál össze, vagy túl vastag lesz. Összekínlódtam hát egy megfelelő armatúrát, és egyben faragtam ki őlóságát, a lépésre vigyázva, hogy ne takarják egymást a lábak. A patákat külön kellett elkészítenem a nehéz hozzáférhetőség miatt, a farok meg már megvan a Crazy Horse-projektből. A másik újítás, hogy egy kezdetleges lószerszámot is formáztam rá, minden korszak megkapja a maga lovát majd ebből is, de a lószerszámfaragáshoz sem árt valami kiindulópont. Meglátjuk, hogy sikerül kiönteni.

 A Crazy Horse - projekt a végéhez ért (a lovasok faragását már külön projektnek számítom), elkészült mind a három ló mesterdarabja. Faragtam hozzájuk két új lófarkat (a harmadik az eredeti mesterdarabé), és mehetnek öntésre. Fentről lefelé: a honfoglaláskori, a XV-XVI. századi és az 1848-as ló. Az aljukra csináltam talpakat is- lovakat a talpakhoz rögzíteni elég nehéz, mert a hosszú, vékony lábukat nehéz csapolni, pláne, hogy, jármódtól függően, nem is mindegyik éri a földet. Erre szoktak trükköket bevetni a lófaragók, ágakkal, fűcsomókkal növelni az illeszkedő felületet. A jobb oldalnál én is használtam ilyet, de alapvetően rádolgoztam mindkét felet egy-egy talpcsonkra, azzal együtt kiöntve már stabil illeszkedő felülete lesz, csak a szóróanyagot kell ügyesen köré rakni. De az nem jelent gondot.   A fénykép készítése után a nyergeket még kicsit megreszeltem, hogy ne legyen olyan széles, könnyebben rátehetőek legyenek a majdani lovasok. Meglátjuk, egyelőre mindegyikből lesz ö...

 Az előző vitéz bajtársa lett tegnap kifestve- neki puskája is van. El is felejtettem róluk egymás mellett képet csinálni, de egy fél fejjel magasabb lett, erre majd a következő faragásoknál figyelnem kell.

 Elkészült a második ló mesterdarabja is, ez a Fekete Sereg egyik huszárjáé lesz- meg végvári időszakhoz is használom majd, persze.

 A végvári projektről szóló cikkben mutattam be ezt a figurát, most kifestettem egy példányát. Egyelőre próbafestésnek tekintem, az eldöntetett, hogy a projekt első állomása egy En Garde!-játék lesz, ahhoz nem kell sok figura.

 Lovaglunk tovább , ezúttal a lovak testét vettem kezelésbe- ez egy lépésről-lépésre haladó folyamat, először minden lóra a lótakarót készítettem el, erre kerül majd a nyereg, a lószerszám, és az egyéb felszerelések. A honfoglaláskori ló: Itt a fej is kapott egy kis kiegészítést még:  A török kori (elvileg Fekete Sereg-beli huszáré): És a '48-as huszároké. Itt a pokrócos menetváltozatot készítem el, egyelőre legalábbis, az sokkal univerzálisabb (a huszárok mellett a különféle hadseregek főtisztjeit is erre fogom ültetni, és valószínűleg a 40k-s figurákat is). Egyelőre ennyi, a következő etapban a nyergek készülnek majd. A lovasokat külön szeretném elkészíteni (nagy terpesz...), a kengyel az ő lábukra lesz formázva. Ettől kicsit félek, milyen lesz az illeszkedés, de ezen a folyón majd akkor kelünk át, ha odaértünk a partjához. Hamarosan.

 Folytatódik a lovas projekt , greenstuffolom a lófejeket. Készül rájuk a lószerszám, balról jobbra az első képen: honfoglaláskori, végvári huszár, és 1848-as huszár. Mindegyik egy megfelelő Somogyi-könyv alapján készült.  Gondolkoztam azon, hogy a gyeplőt hogyan oldjam meg. Öntött lovaknál ezt általában egybeöntik, miáltal a ló elején egy gyeplővastagságú lemez keletkezik, ami, lássuk be, még szépen festve is elég tré. Erőt vettem magamon, és úgy döntöttem, hogy a bonyolult megoldást választom: gyeplő nélkül lesznek kiöntve a lovak, és papírcsíkból fogom ráragasztani utólag. Bele fogok őrülni, de sokkal szebb lesz. Ebben a cikkben most több lesz a zene, mint a kép, de most így sikerült, egyik dolog hozza a másikat, meg különben is, három lófej, három videó. Az orvosos cikknél elmélkednem kicsit a rockzene és az orvosok megmagyarázhatatlan kapcsolatán, nos, ez valamennyire lovakkal is megvan, de az első lovas szám, ami eszembe jutott, Q Lazzarusé volt. (+Sokáig meg voltam győ...

 Előbb-utóbb el kellett jönnie az időnek, hogy lovat is faragjak, vannak olyan figurák, akik egyszerűen hülyén néznének ki gyalog. Nagy részük ráadásul nem is kapható- gondoljunk a kalandozó magyarokra, az Árpád-kor szinte egész hadseregére, de 1848-ban is van olyan téma, ahol faragni kell. Most arról ne is beszéljünk, hogy 40k-s Rough Riderből is kell még pár.  A koncepció az volt, hogy először egy pucér lovat készítek, abból öntvény készül, azokra kerül majd a különböző korok lószerszáma, és megy az öntésbe második körben. Lehet, sőt, valószínű, hogy több lovat is csinálok majd, ne mindenki ugyanolyanon üljön. Meg a későbbiek biztos szebbek is lesznek. Az alkatrészbontást is így határoztam meg, a fejek és a farkak variálásával ugyanabból a lótestből is nagy változatosság hozható ki. Bár igyekeztem tudományosan hozzáállni (még egy lovakról szóló művészeti anatómia-könyvem is van), alapvetően a régi klasszikus warhammeres műanyag ló mintájára dolgoztam- mint látható, milliput...

 ...merthogy az is van. XVI-XVII. század, egri csillagok, koppányi aga, Balassi, Dobó és a két Zrínyi, nem nagyon kell bemutatni a témát. Egyelőre még a szakirodalmat is gyűjteni kell kicsit hozzá, de Somogyi Győző könyvei jó alapot jelentenek a faragáshoz, és mások is írtak-ezt-azt a korszakról azért. 150 év háborúról lévén szó, a wargame potenciál eléggé magától értetődő, egy dolgot viszont külön is kiemelnék: a fantasy játékokban megszokott karakterközpontú skirmish hadjáratot. Ezt, természetesen, a gall háborútól Sztálingrádig mindenhol lehet játszani, de a végvári rajtaütések és portyázások világához ez szabadabb és személyekre fókuszáló megközelítés szerintem különösen jól passzol, más korszakokban valahogy kevésbé adja magát. Modellezésileg ugyan sokmindent bele lehet tenni, Landsknechteket, vagy 30 éves háborús figurákat, hiszen a Habsburg Birodalom elég komolyan részt vett ezekben a háborúkban, de konkrétan magyarokat itt se nagyon lehet beszerezni, úgyhogy izzíthatom a gr...