Makettek és wargame

 Ahogy az első világháborús témánál is láthattuk, egy történelmi korszak népszerűségének a kerek évfordulók eléggé jót tesznek. Ez történt idén az 500. évfordulóját ,,ünneplő" nemzeti tragédiánkkal, a mohácsi csatával is, ami pedig a könyvmegjelenéseken is látszik. A ma tárgyalt igényes, fényes, színes lapú, A5-ösnél valamivel nagyobb, kemény borítós könyvet az idei könyvhéten vettem (a másodikon, fura, hogy most már kettő van évente), idén adta ki a Zrínyi kiadó. Két fiatal (1992-es, illetve '91-es születésű) történész írta, mindkettejük szakterülete a török korszak.  A könyv 156 oldalas, melyből az első 40 oldal a mohácsi csatához vezető utat részletezi. Az üres kincstárú Magyarországon nagyon nehezen ment a hadsereg összeszedése, de végül harcba szálló 25000 fő a korszak színvonalán álló, korszerű hadsereg volt- a következő 50 oldal ezt a hadsereget mutatja be a nehézlovasságtól a gyalogságon át a szekérvárakig, külön kitérve II. Lajos sokat vitatott páncéljának kérdésére. ...

Mostanában ilyen német könyvek vannak, de, ahogy már talán írtam, nyelv-újratanulás miatt most áttúrtam a könyvgyűjtemény német nyelvű részét. Mai témánk tulajdonképpen nem is annyira könyv, csak egy füzetke, pont A4-es méretű, de hosszában van benne az okosság. Kb 50 oldal (a belső borítókat se hagyják parlagon heverni), 1975-ben adta ki a Podzun-Verlag egy sorozat részeként.     Rohadt nagy ágyúkról az emberiség minimum a Mehmed szultánnak óriáságyút készítő Orbán mester konstantinápolyi ügyködése óta álmodozik, a második ipari forradalom pedig soha nem látott lehetőségeket teremtett ezek építésére. Elsősorban a vízen, a nagy hajók fedélzetén terjedtek el, de, természetesen, felmerült az igény a szárazföldi bevetésükre is. Nagy méretük miatt ez sokáig (a hidegháború atomágyúi voltak közúton is mozgathatóak) csak vasúton volt elképzelhető, akkor meg már kár is le-fel pakolgatni őket, tulajdonképpen tüzelhetnek egyenesen a sínről. Ez a fegyverkategória az amerikai polgárhábo...

Ezt a könyvet a suhli fegyvermúzeumban (majd jön a múzeumos részben) vettem útiajándékként, egy itthon elég kevéssé ismert témáról szól. A kb A5-ös formátumú, keményfedeles, 289 oldalas könyvet 2023-ban andta ki a Verlag Rockstuhl; bár a cím alapján gondolom egyértelmű, német nyelven. Az író, Patrick Hoffmann, alapvetően sportlövő, 2011-ben fegyverhirdetéseket böngészve akadt meg a szeme egy SSG-82-esen, itt kezdett el érdeklődni a Stasi különleges puskái iránt, mely érdeklődésből aztán végül ez a könyv lett.   A hetvenes évek terrorhullámát látva a keletnémet állambiztonsági minisztériumban (Ministerium für Staatssicherheit; a könyv többnyire MfS-nek hívja, de a másik rövidítés ismertebb: Stasi) felmerült egy terroristaelhárító alakulat felállításának ötlete. Bár az NDK akkoriban elég lelkes támogatója volt a terrorizmusnak, az alapos és mindig gyanakvó Stasi nem akarta odabaszási lehetőség nélkül várni, hogy a megbízhatatlan terroristanépség esetleg az őket etető kézbe harapjon....

(Kicsit elcsúszott most a szombati könyves rovat, túl sok minden volt a hétvégén, de azért nem marad el, nyugi.) Múltkor volt szó a Tanácsköztársaságról és politikailag manipulált emlékezetéről- most nézzünk egy szép példát erre. A borítón látható felemelt Kalasnyikov és a könyvből ránk néző munkásőrportrék valami más témát sejtetnek, de tévedésről szó sincsen.  A Munkásőrség (ez egyébként a múltkori könyvből ki is maradt) 1957-es megalakulásakor kifejezetten számított a '19-es vöröskatonákra, és az akkor már a hatodik X-hez közeledő veteránok közül nem egy meg is hallotta a hívó szót. Ezt a könyvet a Munkásőrség Országos Parancsnoksága Propaganda és Sajtó Osztálya adta ki 5000 példányban a Tanácsköztársaság 60. évfordulójára (magyarul elvileg 1979-ben), hogy a szervezetben szolgáló egykori vöröskatonák előtt tisztelegjen. 1979-ben ők már tényleg idős, 75 év fölötti emberek voltak, így pár tucatnál nem voltak többen az 50000 munkásőr között (A munkásőröknél nem volt felső korhatár...

 Magyarország viharos XX. századának egyik érdekes története volt az első magyar kommunista államé. A Tanácsköztársaság felemás emlékezete pedig éppen ennek a viharosságnak köszönhető, a Horthy-korszakban démonizálták, a kommunizmus alatt mennybe menesztették- az 1989 utáni Magyarországon meg valahogy kicsit érdektelenségbe is fullad, részint az előző idők propagandájában játszott szerepe miatt, részint a történelemtudomány előtt megnyíló új lehetőségek (végre normálisan lehet foglalkozni a 2. vh-val) árnyékában eltűnve.   A kisalakú, 241 oldalas, képek nélküli könyvet 2025-ben adta ki a Napvilág kiadó, írója, Csunderlik Péter 1985-ben született; az MCC-n, illetve az ELTE BTK-n végzett történész, az ELTE oktatója és a CEU kutatója. Könyvének célja, hogy végre egy modern, emlékezetpolitikai sallangoktól megtisztított képet adjon a Tanácsköztársaság történetéről. A könyv természetesen az előzményekkel, a világháborús összeomlással és a Károlyi-rendszerrel kezdődik, az 58-adik ol...

A mai könyv is egy frontnapló, csak ez most egy világháborúval későbbről. A kisalakú, 15*21 cm-es, puhafedelű, 90 oldalas könyvet a Nagykunsági Civil Társadalomért Alapítvány adta ki, dátumot nem találtam benne, de a köszönetnyilvánítás 2006-ra van datálva.   Benedek Sándor 1921-ben született, 1943 májusában Mezőtúrról indult el a 49. gyalogezred tagjaként a háborúba- ezekről az időkről szól  naplója. Eleinte őrvezető volt, alakulatuk a páncéltörő tüzérséghez tartozott, a mellékelt, szerző által készített fényképek tanúsága szerint Pak 40-esekkel és Botond teherautókkal volt felszerelve. 1943-ban a 49-edik gyalogezred még megszálló feladatokat látott el, főleg partizánok ellen harcolt- érdekes, hogy a szerző tapasztalatai szerint a partizánok néha kifejezetten barátságosan viselkedtek, főleg a visszavonuló magyarokat nem bántották. Az ijedt mezőtúri katonából a háborús hónapok idővel harcedzett veteránt faragtak, ezt többször büszkén meg is jegyzi magáról. A harcok szüneteibe...

 A mostani könyv is egy első világháborús memoár. A 106 oldalas, zsebkönyv formátumú, keményfedeles könyvecskét a Corvina kiadó adta ki 2015-ben.   Írója, Bartók László, 1894-ben, Besztercén született tanárember volt. 1914 szeptemberében került rá a sorozás (illetve, értelmiségiként, az önkéntesség) ideje, a besztercei 63. k.u.k. gyalogezredhez került, de csakhamar leszerelték orvosi okokból. 1915 végén lett újra katona, a kiképzés embert próbáló hetei-hónapjai következtek. 1916 júniusában indultak el egy menetszázadban az olasz frontra. Eseménydús vonatút után végül jó helyen kötöttek ki, egy folyóvölgyet védtek, ahol szinte nem is voltak harcok. Többször is hazamehetett szabadságra, undorral ír a Budapesten tapasztalható állapotokról, a sok frontlógósról és ügyeskedőről. 1917 tavaszán a Sugana-völgybe helyezték át őket, ahol Bartók László már egy szakaszt vezetett rohamra- egy ellenséges lövészárok megtámadása során meg is sebesült, az elfertőződő seb sokáig gyógyult. Később...

 Ma megint belehúzunk könyvileg, ilyen még úgysem volt itt: mai témánkat Körösfeketetón vettem, 1940-es kiadás a Steiniger Verlagtól, Berlinből. Az A5-ös, keményfedeles kötet 207, gót betűkkel írott oldalán a Narvikért zajló második világháborús harcok elevenednek meg- német szemmel (és nyelven).   Az író, Otto Mielke (1906-1958) a német haditengerészetnél szolgált már a két háború között is, Norvégiában is állomásozott, később rakták át a propagandaosztályra. A háború előtt regényeket írt, a világháború alatt viszont inkább a háborús irodalomban mozgott. A háború után visszatért a szépirodalomhoz, két hajós témájú regényfüzet-sorozat szerzője lett. Narvik egy norvég kisváros túl a sarkkörön, egy fjord (az Ofot-fjord) végében. Jelentőségét az adja, hogy egy Svédországba nyúló vasútvonal tengeri végpontja, melyen keresztül a svédek vasércet szállíthatnak- nos, annak, aki éppen Narvik kikötőjét uralja, legyen ez az akkor még amerikai szállítmányokra nem annyira támaszkodó Angl...

 Urbán Aladár történész (1929-2019) az MTA doktora, az ELTE tanára volt, főleg az újkor történelmére specializálódott: az USA történetének kezdetei, és a XIX. századi Magyarország voltak a fő kutatási területei. A címből pedig könnyen kitalálható, hogy ez a könyve a Pákozd nagyközség határában zajló mezőgazdasági munkák során felhasznált növényvédelmi szerekről 1848 szeptemberében vívott csatáról szól.   ...illetve pontosabban nem is annyira arról: ahogy a rozgonyi csatás könyvben is, úgy itt is csak viszonylag kis részt foglal el a kb 200 oldalas terjedelemből maga a csata, a leírás nagy részében az oda vezető útról van szó. 1848 tavaszán-nyarán Magyarország politikai élete elég kaotikus volt, egy borzasztóan veszélyes (gondoljunk csak 1918-19-re) senki-nem-tudja-hogy-ki-mit-és-miért-csinál helyzet alakult ki, miközben az országra többfelől is veszedelem leselkedett. A politikai paletta egyik szélén álltak azok, akik nyíltan a Bécsnek való alávetettség pártján álltak, a más...

 Megint Kertész István , és megint Róma. A kisalakú, 250valahány oldalas könyvet 1983-ban adta ki a Kossuth könyvkiadó, témáját pedig a római köztársaság hódításai jelentik.   Róma nem volt mindig nagy birodalom, kezdetben csak egy volt Közép-Itália apró városállamai közül. Nagy szerencséjére nem volt nagyhatalom a környéken, így nyugodtan hozzáláthatott szomszédai bekebelezéséhez. A rómaiak ügyes hódítók voltak, az elfoglalt itáliai államoknak számos kedvezményt biztosítottak, így azok ritkán sírtak a függetlenség (vagy egy más úr, pl Hannibál) után. Az első nagy ellenfél Pürrosz épeiroszi király volt, az ő pürroszi győzelmei, majd veresége után megnyílt az út egész Itália egyesítése felé. Északon a gallokat, délen a görög városállamokat legyőzve ez meg is valósult, a következő lépcső viszont Szicília lett volna, itt viszont már a punokkal támadt érdekellentét. Eleinte kifejezetten barátságosan közeledett egymáshoz a két birodalom, de végül mégiscsak kitört a háború, melyben ...

Következzen egy modellezős könyv, a blogon eddig viszonylag alulreprezentált területről. A kb A5-ös kötetet 1984-ben adta ki a Műszaki Könyvkiadó, 74 oldalas, fekete-fehér, keményborítós könyvecske.   Témája a hajómodellek építése, értve ezalatt azokat a fajta modelleket, amik tényleg úsznak a vízen, távirányítással vagy anélkül. Az első fejezet furcsa módon nem magukat a hajókat, hanem a modellek versenyeit, ezek szabályait ismerteti elég bő lére eresztve, a második fejezetben kerülnek bemutatásra maguk a modellezési témaként szolgáló járművek, kategóriánként egy-egy típussal. Mind modern, jellemzően háború utáni hajók, ez a könyv nem a vitorlásokról és a dreadnoughtokról szól. Az ismertetések persze elég vázlatosak, pár mondat, pár technikai adat, és egy kis oldalnézeti rajz van mindössze. A tárgyalt modellezési kategóriákban jelentős eltérés van a katonai és a civil hajók között, utóbbiak sokkal gyorsabbak, emiatt az irányításuknál kicsit más dolgokra kell jobban odafigyelni (a ...

Az emberek sokszor jajonganak, hogy bezzeg régen minden milyen jó volt- az én szememben ezzel minden esetben a történelmi ismeretek hiányáról tesznek tanúbizonyságot. Az emberek régen is ugyanolyan hülyék voltak és ugyanannyi faszságot és gonoszságot műveltek, mint ma, hajlamosak vagyunk azonban csak a szépre emlékezni ezekből, különös tekintettel a kevésbé jól dokumentált történelmi korszakokra. Az antikvitás ebből a szempontból viszont különleges, viszonylagos időbeli távolsága ellenére is elég jól megismerhető a korabeli forrásokból, és így bizony könnyen kiderül, hogy az akkor népek is sokszor sápítoztak koruk romlottságán, és erre minden okuk meg is volt. (Jó, persze lehet, hogy a kőkorszakban aztán tényleg minden fasza volt, még nem találták fel a hülyeséget, vagy nem tudom.)   Kertész Istvánról volt már szó a könyvismertetők között, akkor már utaltam rá, hogy van ám neki könyve még. Jöjjön hát egy másik, az antikvitás nagy botrányairól. A kisalakú, puhafedeles, illusztráció...

Nem szeretném a könyvismertetők történelmi tematikáját a fantasztikus irodalom felé elvinni- írnak arról elegen, és én magam nem is vagyok annyira benne. De ebben a nagy nyári hőségben egy különlegesebb darab talán belefér, és, mint látni fogjuk, azért annyira nem is távolodunk el a szokásos témáktól.   A publikus emailcíme alapján 1987-es születésű Emerson Tung illusztrátorként dolgozik, a nagyközönség az újabb DOOM játékokból ismerheti leginkább a munkáját. Ezt a könyvet 2025-ben adta ki az UDON Entertainment Corp. kiadó, Kanadában (ez az beszerzési költségeken is látszik sajnos). Keményfedeles, A4-es, végig színes, 232 oldalas, igényes munka. A makettdobozok grafikájára rájátszó borító egy érdekes projektet rejt, tulajdonképpen egy típusismertető a hasonló történelmi könyvek stílusában, csak egy alternatív univerzumból, ahol a két világháborút dieselpunk mechekkel vívták. A háttértörténetet az Earde bolygón zajló, 50 évig tomboló Neverwar (=Neverending War) adja, melyet három na...

A mai könyv Leningrád ostromáról szól. A kisalakú, kb 250 oldalas könyvet eredetileg 1972-ben adta ki a szovjet katonai könyvkiadó, két évvel később a Kossuth kiadónál jött ki magyarul. A szerzőről nem sokat tudtam kideríteni, Vaszilij Jefimovics Zubakov elvileg történész volt, aki több könyvet is írt erről a témáról. Annál hírhedtebb viszont a fordító: egykori belügy (és kereskedelmi és közlekedésügyi és pénzügy és állam-) miniszterünk, ,,Gerő, a hídverő", aki 1956 után a Pártból is kizárt, bukott emberként főleg a nyelvtudásával kereste a kenyerét.   Oroszországnak tulajdonképpen két fővárosa is van: Moszkva, az ország ősi központja egyfajta szakrális főváros, a Moszkva felé tartó vallásos oroszok a várost először megpillantva keresztet is vetettek annakidején. A szovjet időkben Leningrádnak nevezett Szentpétervár lakói szerint viszont Moszkva csak egy nagy falu, Nagy Péter városa egy európai birodalom fővárosának épült, az orosz kultúra és a tudomány fellegvára. Nem véletlen ak...

 A mai könyv Sebő Ödön (1920-2004) főhadnagynak, a gyimesi szoros hősies védelmezőjének visszaemlékezése a háborús évekre. Több kiadása is van, az enyém a Magyar könyvklub 1999-es kiadványa, kb A5-ös formátumú, mindennel együtt 344 oldalas könyv.   Sebő Ödön katonai karrierje az 1. budapesti gyalogezredben kezdődött, a harmincas évek legvégén. 1940-ben felvették a Ludovikára, 1942-ben hadnaggyá avatva az ezeréves határra, Gyimesfelsőlokra, a 32. határvadász hadosztályhoz került. 1944-ben főhadnaggyá lépették elő és a gyimesbükki határőrs parancsnoka lett. Az ifjú főhadnagy nagyon jól érezte magát a nyári zöldben és a téli hóban is gyönyörű hegyekben, székely katonái között, akikkel már ekkor jó kapcsolatot alakított ki- későbbi sikereinek titka tulajdonképpen ez a jó kapcsolat volt. Ekkor a határszakasz még békés volt, bár a románok egyre gyanúsabban mozgolódtak. Végül aztán újra hátbadöfték Magyarországot és az ezeréves határ, a gyimesbükki őrs augusztus végén hirtelen front...

 Andy Mcnab előző könyvénél beígértem már ezt, ma jöjjön a másik, az életrajzi könyve is. Angolul (1995) és magyarul (1997) is kicsit később jelent meg az öböl-háborús kalandnál, kiadója a Magyar Könyvklub, kivitele az előzővel egyezik meg, vagy 10 oldallal hosszabb.   Az ifjú McNab /Mitchell 1959-ben látta meg a napvilágot, és nem volt jó gyerek, egy letartóztatást megúszva menekült a hadseregbe 1976-ban. Helikopterpilóta akart lenni, de az nem jött össze, a Royal Green Jacketshez (1966-2007 között létezett, 5 zászlóaljas gyalogezred) került, és itt szolgált 6 évet. Az első bevetése Gibraltáron volt, de a tűzkeresztségen az ekkor teljes erővel tomboló észak-írországi polgárháborúban esett át. 1982-ben, őrmesterré előléptetve jelentkezett a SAS-ba, de először nem jött össze, jobban nekigyürkőzve a feladatnak, 1984-ben sikerült csak a felvételije. Az évtized hátralévő része mozgalmasan telt, terroristák és drogcsempészek ellen küzdött a Közel- és a Távol-Keleten, Dél-és Közép-...