Makettek és wargame

 A múltkori Deep One-ból elkészültek az öntvények, és hat darabot ki is festettem. Mivel egyformák, ezért, a már bevált módon, a  színükkel variáltam, a zöld különböző árnyalatait kapták.  Ez a szám nekem mindig wtf volt, dulakodás közben megkéseli a csávó az apósjelöltet? Előfordult ilyen, de nem a ,,szenvedély" szót szokták rá használni... (A ,,korbács és kenyér" sort egy szar felvételről mindig ,,kolbász és kenyér"-nek szoktam hallani, ami amúgy fasza, de hogy jön ide? Morfondíroztam sokáig.)    

 Egy mélységlakó 1/35-ben a Cthulhu-figurákhoz, de igazából olyan, mint a WoW-ban a murlocok...   ... és szerintem a hangjuk is olyan lehet:  

 A múltkori oltárnak elkészült a festése, egyelőre a Cthulhu-féléé. A szokásos szárazecsetelős módszerrel, de aztán rádolgoztam még művészolajjal is, így sokkal élénkebb és élettelibb.  

 A jó öreg Cthulhu ugyanonnan van, ahonnan a Sárga Király . 28mm-ben olyan kétembernyi, 1/35-ben bő másfél- mivel méretarányos kb az 1/1000-es hajókhoz lenne, ezért tökmindegy, úgyse Cthulhut fogja játszani, hanem max az egyik sameszát. Gyakorlatilag teljesen művészolajjal festettem ki, a szemének a lakkozása akril csak. Egy 60mm-es talpra került, amire szintén művészolajjal festettem tengerhullámzást, amire aztán AK művizet folyattam. Növényeket nem tettem rá, szerintem egy kopár, sziklás tengerpart illik hozzá igazán, csak egy kis algásodást festettem zölddel a sziklákra.  

     A gonosz frakcióknak is kell valami centerpiece tereptárgy, így készítettem nekik egyet.      Az alapja lézervágott mdf-lap, úgy terveztem, hogy cserélhető központi oltárrésszel igazi ,,ökumenikus" kegyhely lehessen. A hátsó dombrész egy kis mindenféle törmelék, amit a fánál már leírt módon vontam be keramiplasttal, itt a repedezés kevésbé ciki. A kiálló menhírszerű kövek ecsetek nyeléből vannak, amiket majjóleszmégvalamire-alapon raktam el a nádfedeles házak készítése után. A föld itt is homok+pva, díszítésképpen néhány koponyát raktam bele, illetve korsókat/urnákat: ezek egyszerűen fából készült gyöngyök, Ana Polanscak számos remek ötlete közül az első, amit elloptam (de biztos nem az utolsó :P). Ahogy említettem, tulajdonképpen kétfajta oltárt készítettem, az egyik egy cthulhus , a novellákban sokfelé szereplő egyszerű kivitelű, gubbasztó Cthulhu-kőszoborral. A másik egy Káosz -oltár lesz Warhammerhez, itt még majd lesz rajta egy zászló is, az m...

 Ha volt Piroska, akkor legyen farkas is. Ez a modell talán a Bloodborne társashoz volt, külön vettem börzén, Cthulhu-s játékokba pont jó lesz vérfarkasnak, mert ember-pózban még az 1/35-ös figuráknál is nagyobb kicsivel. Festése viszonylag egyszerű volt- alapszín, befolyatás, szárazecset, a textúra szépen kiadta. Ez az egyik legízléstelenebb videoklip, amit valaha láttam (pedig elég erős a mezőny):

 Egy második pár kultista a múltkoriból , ahogy a faragós cikknél említettem, ezeket kétfajta fejjel faragtam, na, ez a másik, egy ilyen kicsit hibridebb megoldás. A festésüket ezeknek jobban élveztem, mert jobban meg lehetett őrülni a színekkel- az egyiket el is ejtettem, egyenesen rá a festőpalettára, de, ahogy Bob Ross mondta, ez csak ,,happy little accident", egyszerűen az újonnan rákerült színeket is beledolgoztam. Itt vannak a másik kettő mellett: A múltkori kettővel együtt így már egy hatfős kultuszom van. Reszkessenek a normális emberek :) És már tudom is, mit töltenek le a Napsterről:

 A Sárga Király eredetileg Robert W. Chambers egyik novellájában bukkant fel, egy képzeletbeli színdarabból a valóságba átszűrődő titokzatos és nyomasztó alakként, aztán Lovecraft és követői továbbvitték a karaktert, a huszonegyedik századi popkultúra pedig már ilyen csápos foglakduglak alakjában vizualizálta. Ezt a figurát valamelyik ctulhus társasjátékhoz adták (szerk: Death May Die), mérete miatt jól passzol az 1/35-ös gyűjteményembe is, a csuklyás alak így kb emberméretű, de főgonoszként így is impozáns. Művészolajjal festettem ki, a végére már nagyon utáltam, annyi apró-cseprő kis zuga van ezekkel a tekeredő csápokkal, hogy nagyon sokat kellett javítgatni, a már kifestett részekre vissza-visszatérni. De végül készen lett, egy 60mm-es talpat teljesen be is terít.  

 A múltkori kultistából két darab kifestve, művészolajjal, igyekeztem a Csápos Csibészhez hasonló színsémát adni nekik, annál kicsit barnább lett végül, de amúgy szerintem jó.

 Egy újabb feljavított diecast autó , 1937-es Rolls Royce Phantom III, a Sedanca de Ville kivitelű karoszériával. De nekem minden ilyen régi Rolls csak ,,Csengetett, mylord"-kocsi :) Corgi-féle 1/36-os modell, kapott egy kis blackliningot, kifestettem az üléseket, faragtam neki egy sofőrt, és kapott egy rendszámtáblát is. Azt mondjuk magyart, debrecenit. A technika korlátja lehet, de Spirit of Ecstasy nincs az orrán. Sir Ralph letörte azt is, biztos.

 Ezt a figurát főleg Cthulhu-s játékokban tervezem használni, de persze máshol is jó lesz, általános civilként is megállja a helyét. Inspirációként főleg a régebbi korokban játszódó gengszterfilmek szolgáltak, a sapkát a Peaky Blinders ihlette, de játszhat olaszt vagy oroszt is. Nem akartam nagyon felfegyverezni, ő inkább általános bajkeverő, mint állig felfegyverzett gyilkos, de a keze külön alkatrész, szóval rakhatok bele Kalasnyikovot is, ha a bézbózütő nem elég.

  Ez a figura a Flesh of Gods Miniatures terméke, Beholders Corse névre hallgat eredetileg, 3d nyomtatott, én csak kifestettem. Kicsit túlzásba vitte a Cthulhu-imádatot valószínűleg, azért lett olyan a feje, mint egy csokor giliszta. De pont emiatt lesz kiváló ellenség Perilous Talesben .

 Egy újabb kultistán munkálkodom- ez viszont most öntésre is megy, így igyekszem univerzálisabbra faragni: jó helye lesz posztapoban és cthulhus játékokban is, sőt, kis átalakítással katolikus szerzetes, vagy KKK-tag is lehet. Már alapból két fejet faragtam neki, egy sima csuklyást, és egy innsmouth-ihletésűt, és a kezében tartott eszköz se feltétlen kell, hogy az a fejsze legyen (egy régebbi saját faragásom). Meg ezzel a barna FIMO-val pont úgy néz ki, mint egy kibontott csokimikulás, aminek valaki már leharapta a fejét.

  A múltkori csápos csibészünk, ezúttal némi festést kapott. A figura festése művészolajjal készült- itt egy új dolgot próbáltam ki. ...oké, csak nekem új, a profi figurafestők mind így csinálják. Szóval, alapból minden figurámat szépen, színkódok alapján festem, megvan, hogy melyik alkatrésznek milyen a színe, mit mivel folyatok be, illetve szárazecsetelek- egy működő, tiszta módszer. Amikor azonban egy hangulatot kell visszaadni, ez a módszer nem az igazi, sokkal jobb, ha keverjük a színeket, illetve minden színt eltolunk egy kicsit az adott ,,feelingnek” megfelelő irányba. Na, itt ezt próbáltam alkalmazni: mivel egy tengeri jószágról van szó, a tenger nyálkás, ,,csúnya” zöldje volt a koncepció alapja, ezt kevertem hozzá mindenhez. Persze, a polipfej adja magát, de a máskor sárgás színű köpenyt is bezöldítettem, sőt, utána a szigony akrillal festett nyele is kapott egy kis zöldes árnyalatot. Szerintem jól néz ki így. ,,Sereg”-szinten kicsit baszakodós lenne, de pont ezért jók ...

 Nem olasz maffiasorozat most, hanem a Cthulhu-projekt hez is készítem a figurákat lassan de biztosan. Ez a darab a FIMO-val való, már említett újraismerkedésem részeként készült. Majdnem teljesen ebből az anyagból van, a karja és a lába készült külön, utóbbit hozzá kellett igazítani a műanyaglapból és sztirolrúdból készült fegyverhez, előbbit simán elbasszintottam, és egyszerűbb volt újracsinálni. Egyébként nem akarok konkrét szereplőt, vagy ilyesmit megjeleníteni vele, a cthulhus témájú figuráimnál ez afféle koncepció. A legrosszabb dolog ugyanis, amit a világ Lovecraft univerzumával tett, az az volt, hogy megpróbálta kanonizálni- éppen a varázsa vész el az egésznek ezzel, Lovecraft műveinek lényege az ismeretlen, felfoghatatlan, megfogalmazhatatlan szörnyűségektől való rettegés, nem az, hogy nett kis bestiáriumokat alkosson, ahol ilyen David Attenborough-hangon el van narrálva, hogy milyen színű a Deep one szeme, meg hányat ellik egy shoggoth. Szóval ez csak egy ilyen tengeri t...