40.) Osztrák-magyar katonák 1/35-ben

 Régen a makett.orgon volt erről egy topikom, de az a fórum eléggé kihalt, így itt folytatom. Ott írtam egy hosszabb lélegzetvételű összegzést is, ami azóta kicsit idejétmúlttá vált, így felújítva, kibővítve közreadom itt is.

A bevezetőben már volt szó az osztrák-magyar katonáimról. 1/35-ben gyűjtöm a témát, a cél, hogy figuragyűjteményként és wargame-seregként is megállja a helyét. 1/35-ben nem a legnépszerűbb dolog a világon, de azért vannak lehetőségek, ezeket veszem most sorra. Természetesen ez csak egy gyors áttekintés a legfontosabb dolgokról, a téma kimaxolásával több könyvespolcot meg lehetne tölteni (az eredeti bejegyzés óta túl vagyunk a különféle százéves évfordulókon is, így szakirodalom terén is valamivel jobb a helyzet.), hiszen mégiscsak egy többmilliós hadseregről és egy négy évig tartó háborúról van szó. Ráadásul az események előrehaladtával az ország egyre kevésbé volt képes egységesen felszerelni katonáit, az anyaghiány miatt a sok kisebb-nagyobb beszállító spórolt, ahol tudott, a hadvezetésnek csak az volt a  lényeg, hogy olcsó legyen, később (amikor már a pénz se ért semmit) már csak, hogy egyáltalán legyen. Sok dolgot a fronton harcolók a maguk kreativitásának köszönhettek, egyedileg csináltak, illetve csináltattak, ezek is érdekes makettezési témákat adnak. Igyekszem a magyar szempontokat előnyben részesíteni, mert, mint tudjuk, a Monarchiának három hadserege is volt, a Honvédség mellett a közös csapatokban is szolgáltak magyarok, a Landwehr pedig az osztrákok saját hadserege volt.

Nézzük először a fő gyártókat.

-hát ugye először is van a szegény ember kézzel nőz módszer, ez látható feljebb. A makettinfóra készült belőle cikk is: Ferenc József katonája

-a Warriors egy készletet gyárt, ebben három katona van, az én rendszereben ez pont egy talpnyi. 1/32-esek, leginkább rohamosztagosnak jók.

-A fehérorosz Zebrano három készletet gyárt. A képen látható kis jegygyűrűs dobozkákban vannak maguk a figurák, azon belül meg két kis zacskóban, egyikben a figura, másikban a Mannlicher. A faragás minősége nagyon jó, minden kis részlet megvan, szépen, plasztikusan, még az övcsatok mintája is. Az öntés is jó, kevés hibával, igaz, azokat viszont sikerült a fejekre koncentrálni, a tisztnek a sapkája sildje hiányzik, a másik figurának meg az álla, kompletten. Olyat viszont még nem láttam sehol, hogy a puskák szíjának a kapcsait is jó minőségben elkészítik, és sikeresen ki is öntik! 

-A MasterClub figurakínálata talán a legnagyobb. Szintén műgyanta figurák, és nagyon jó a kidolgozásuk. (Nem tudom, miért random sorrendben rakja fel ez a fos a képeket)

 

 

-Az egyetlen gyártó, aki műanyagból készíti a figurákat, az ICM. Három készletük érdemes megemlítésre. Az egyik kézifegyvereket tartalmaz, két keretnyit.  Nekem nagyon tetszik, van bőven cucc benne, összesen 4 pisztollyal, 12 puskával és 4 géppuskával szerelhetjük fel a figurákat.

A másik négy figurát (egy tisztet és három gyalogost), tartalmaz, hozzájuk egy jár a fentebbi keretből. (Italeri dobozban is kiadták, de ez ne tévesszen meg senkit). A figurák maguk gyönyörűek, a tiszt rangjelzésein pontosan kivehetők a csillagok ágai, ilyet eddig fröccsöntöttből nem is láttam, a rangjelzéseket általában a felhasználó festőtudására bízzák. A fegyverekről kicsit később.

 A harmadik készlet egy két fős géppuskás osztagot tartalmaz. Két figura, meg szintén a fegyveres keretből egy darab. A figurák ebben valahogy egy kicsit gyengébb minőségűek.

-Ezenek kívül szórványosan érhetőek el figurák. A Black Armynak van egy tábornoka:

-Van egy nemrég indult, KuK Miniatures nevű cég, azt még nem ismerem, de már célkeresztben van

-A Copper State Models árul néhány figurát, elsősorban a nagyon szép Romfell páncélautójukhoz (építés alatt)

-A CMK árul egy tüzért (nekik vannak ágyúik)

-A Balatonnak volt régebben egy tábori egyenruhás huszárja

-1/32-es repülőst lehet venni pár helyről

...szóval így innen-onnan egy-egy figura. Wargame-hoz kellő, rendes gyalogságot a fent részletesebben bemutatott készletekből lehet csinálni főleg.

Kezdjük az egyenruhákkal (a legjobb összefoglaló szakirodalom ehhez: Barcy-Somogyi: Királyért és hazáért, persze tetszőleges mértékig bele lehet merülni). Ezt a fajta egyenruhát az 1890-es évek elején rendszeresítette a honvédség, először sötétkék színben, világoskék nadrággal. A honvédség és a magyar kuk ezredek által használt nadrág eltért a(z ICM-figurákon bemutatott) közös és a Landwehr-nadrágtól, a topikindító figurán látható szűk, magyaros szabása volt, piros vitézkötéssel a combján és egy piros csíkkal az oldalán. Ezek a különbségek a háború folyamán fokozatosan eltűntek, általában örültek, ha nem csupasz seggel kell kiküldeni a katonákat, úgyhogy én nem faragnám szét a figurákat, legfeljebb akkor érdemes, ha hangsúlyozottan honvédségi és hangsúlyozottan háború eleji/előtti figurát akarunk. A sötétkéket a szabásminta (nagyjából- a gallér zsinórszegélye is eltűnt) változatlanul hagyásával cserélték le (egy évvel a közös hadsereg után) 1909-ben a csukaszürkére. Ez a világos kékesszürke szín a napóleoni háborúk óta van használatban a Habsburgok seregeiben, akkor a vadászcsapatok színe volt (az 1848-as honvéd vadászok is ilyen egyenruhát hordtak), ezt simán kiterjesztették az egész seregre ekkor. Elvileg terepszínnek szánták, de csak a Dolomitok sziklás vidékén rejtette jól a katonákat (a Habsburgok sokat háborúztak Itáliában a 19. században, katonai erőiket hagyományosan ide koncentrálták). A magyar nadrág díszítései palaszürkék (ez egy elég sötét, szinte feketés szürke) lettek. (Én hajlamos vagyok egy kicsit világosra festeni a csukaszürkét)

Ezzel az egyenruhával vágott bele a hadsereg az első világháborúba, de a folyamatos készlethiány miatt a régebbi, sötétkék ruhák is hamar előkerültek, gyakran vegyesen viselve  a  csukaszürkével. A háború elejére jellemzőek voltak a kék egyenruhák is. A háború közepe táján átvették a német tábori szürkét, de ebből se tudtak eleget gyártani, a csukaszürke a háború végéig használatban volt, egy adott alakulaton belül is lehetett vegyes a felszerelés. Somogyváry Gyulánál lehet olvasni például arról, hogy a rohamosztagosokat ,,szürkék"-nek hívták, mert főleg a tapasztaltabb, régebb óta szolgáló katonák közül válogatták őket, akik viszont még a régi egyenruhát hordták. Állítólag készültek egyenruhák sárgásbarna színben is, és 1917-ben Caporettonál nagyobb mennyiségű zöldes (,,grigio-verde") színű olasz egyenruhaanyaghoz jutott a hadiipar, ebből is egyenruhákat varrtak, az anyaghiány miatt nem hagyhatták pocsékba menni (a háború előtt kínosan ügyeltek a színekre, piros zsinórból pl több árnyalat is volt használatban, és szigorúan szabályozták, melyik hova: boldog békeidők...). Úgyhogy bőven lehet választani, ki milyen színre akarja a figurákat festeni. A lábszártekercs és -védő színe az egyenruháéval egyezett meg, a  szíjak barnák. A málha tetején összegöngyölt valami a hosszúkabát, színe megegyezik az egyenruháéval. 

A lovasság a háború elején a  saját, díszes egyenruháit hordta, a fentebb említett egységesülés rájuk is vonatkozott, de a lövészárokháborúban is voltak saját, jellegzetes ruhadarabjaik (pl a bekecs), úgyhogy egy huszárhoz sokat kell faragni.  A rohamosztagosok a gyalogság egyenruháit hordták, de sokszor átalakítva: bőr, vagy vászon foltokat varrtak a könyök- és térdrészekre a kúszáshoz például, és eltávolították a rang- és egyéb jelzéseket,  csak a hátára, a gallér alá tettek azonosító csíkokat, hogy az utánuk jövők nehogy véletlenül hátba lőjék őket. (Baczoni-Kiss-Sallay-Számvéber: Halálfejes katonák). Az ICM német rohamosztagos készlete jól használható az átalakításhoz.

Az 1. vh után a Nemzeti Hadsereg egyenruhája lett a hivatalos, ennek színe (barnászöld) és szabása is más volt, a zsebek kívülről voltak rajta, csak a zsebfedők jellegzetes alakja maradt meg-  úgyhogy szerintem 2. vh-s magyar katonát egyszerűbb korai 2. vh-s németből csinálni, első vh-s figurákból a lábak használhatóak az átalakításhoz (a Magyar Honvédség már Mária Terézia alatt is is bakancsot hordott, a németek még a  2. vh-ban is csizmát).

A gyalogsági gallérjelzések a kék egyenruhán piros alapúak, a csukaszürkén palaszürkék lettek (a háború előrehaladtával már csak egy függőleges posztócsík maradt belőle). A gyalogságé üres maradt, az elöljárók erre kapták a csillagokat (az ICM készletében a tiszt két csillagával egy főhadnagy). A tüzérek hajtókája piros volt. A közös hadseregben teljesen más rendszer működött, a hajtóka színe nem a fegyvernemet, hanem, a gomb/zsinórzat sárga/fehér színével együtt, az ezredet jelölte (pl az égszínkék fehér gombbal a 3., sárgával a 4. ezred volt), ez a rendszer a napóleoni háborúkból jól ismert. A honvéd ezredeket a sapkán jelölték, számokkal.

Fejfedők. A jellegzetes tábori sapkát 1873-ban rendszeresítették, végigszolgálta a háborút (ez is volt minden színben, az egyenruháét követve, a sildje fekete bőr),  a figurákon három (főbb) tuninglehetőség is adódik:
-ahogy írtam, a háború előtt a sapkákon (szemből) bal oldalon nagyméretű szám jelölte az ezredet, a topiknyitó figurán is látható. A kék sapkákon piros volt, a csukaszürkén palaszürke, a háború ezt a gyakorlatot is kikoptatta. Az enyémek mind alföldi bakák, a debreceni honvédezred 3-as számát kapták.
-a hadra kelt sereg jelvénye hagyományosan (szintén jól ismert a napóleoni háborús figurákról) a cserfalomb volt, a szabályzat szerint az ellenséggel szemben viselni kellett a sapkára tűzve. A szabályzat szerint...
-a háború alatt elterjedt gyakorlat volt a jelvények használata, ezekből volt néhány hivatalos, és nagyon sok nem hivatalos, szinte minden alakulat készített (készíttetett) magának ilyet, és a sapka (szemből) jobb oldalán viselték. Volt mindenféle fémből, változatos formákban, néha még festve is. Sok katona egyszerre többet, akár 7-8-at is hordott. Hivatalosan tilos volt, de igazából leszarták, örültek, hogy van valami, ami a harci kedvet és az összetartást kicsit növeli (idővel megenyhültek, és a frontra engedélyezték). Jelvénygyűjtők vastag könyveket írnak ezekről, 1/35-höz talán kicsit overkill, de ajánlanám Hermann-Szanyi: ,,Csak előre, édes fiam..." c. könyvét. Wargame-ben a veterán figurák jelölésére érdemes használni, de nem kell túlizgulni, ugyan idővel minden ezrednek kialakult a maga jelvénye, de emellett sokféle egyedi, nem hivatalos emlék- vagy csak díszítő jelvény is volt. József Ágost főherceg a tábornoki sapkája oldalán egy orosz sapkarózsát viselt...1/35-ben egy kis sztirolszelet valamilyen fémszínben, és kész.

A forradalmak idején a katonák leszedték a sapkarózsát (amin az IFJ, illetve 1916-tól a K betű volt, mindenki kitalálhatja, mit jelentettek), és nemzeti színű szalagot tűztek a helyére. A Tanácsköztársaság a változatlan egyenruhához (hivatalosan változatlan, gyakorlatilag ekkor már minden ment mindennel, aki amit szerezni tudott: a lovassági bekecs praktikussága miatt pl különösen népszerű volt) új, oroszos tányérsapkát rendszeresített, de senkit ne tévesszenek meg a Kádár-kor művészeti alkotásai, a fényképek szerint ebből se volt elég, sok katona monarchiás tábori sapkát viselt.

A tisztek egyenruháikat maguknak varratták (a hadseregtől pénzt kaptak erre), az ICM figuráján látható is, hogy mennyivel jobb minőségű, elegánsabb tábori sapkát visel. Társasági öltözethez a Horthy-korból is ismerős szilvamérőt viselték (ezt a közös hadseregben 1837-ben rendszeresítették és tőlünk csak 1945-ben vonták ki, a magassága divattól függően változott az idők során). Ennek létezett frontváltozata (tábornokok és vezérkari tisztek részére),  csukaszürke színben, barnán hagyott bőr részekkel. Sőt, egy aranyzsinóros tábornoki változata is volt.
A háború után a Nemzeti Hadsereg  sild nélküli sapkája lett a hivatalos. Ez a monarchiás időkben a huszárok tábori sapkája volt, piros színben (1869M), az ezredszám ennek is ott volt az oldalán, arannyal. 1976-1892 közt ennek is volt bőr szemernyője (ily módon, színét leszámítva, megegyezett a gyalogságéval), de aztán visszatértek a sild nélkülihez. A háború alatt csukaszürke volt (szám nélkül). A fegyvernemet jelölő háromszög jobb oldalon már a Horthy-rendszer fejlesztése.

Sisak. Az osztrák-magyar hadseregnek a háború előtt/elején nem volt rohamsisakja (ne tévesszen meg, hogy az ICM 1914-re datálja a készletet), és a lovagi páncélos-sisakos próbálkozásokból is kimaradtak (amennyire tudom), kisebb számban rendszeresítettek saját sisakot (Berndorfer) és zsákmányolt francia Adriant (a keleti fronton), de az igazi megoldást a német ,,bogrács” átvétele és sorozatgyártása jelentette (16M). Ebből az ICM mind a négy katonájához ad, a valóságban nem volt ilyen kedvező az arány, 100%-osan talán csak a rohamosztagosokat tudták felszerelni vele. Két említésre méltó változtatás lehetséges:
-rendszeresítettek hozzá egy homlokrészre csatolható kiegészítő páncéllemezt, ez elég komoly védelmet nyújtott fejlövés ellen, cserébe viszont szinte viselhetetlenül nehézzé tette a sisakot, úgyhogy nem volt igazán népszerű
-a mélyre lenyúló karima miatt kúszáskor a sisak viselőjének orrára csúszott, úgyhogy előfordult, hogy hátuljával előrefelé vették fel.
Ha ICM figuráinkat sisakkal szereljük föl, a szíjat pótolni kell. A Warriorsnál is, a Zebrano meg nem ad sisakot. A sisakok színe fakózöld volt, néha volt rajta huzat is, a németekéhez hasonló terepszínű festésről nem ismert kép. A 16M sisakot Magyarországon nagyobb számban 1935-ig használták, akkor a német 35M-re (illetve annak licenszgyártott, magyar változatára) cserélték.

Fegyverek. Na, itt jön a fekete leves. (ha mást nem írok, Kováts-Nagy: Kézi lőfegyverek alapján)
A Mannlichert mindenki ismeri, volt belőle jónéhány fajta. Az 1. vh-ban az M95 családot használták, ebből volt puska, karabély és kurtály (utóbbi kettő közt a szíjazat volt a különbség. A kurtályé a puskáéhoz hasonlított, a karabélyét a lovasok számára alakították ki: a gyalogságnál a kengyel alul van, mert a katona a válláról lógatva viszi, a lovasok viszont belebújós módszerrel hordják, így lapjával a hátukra fekszik- a kengyelnek oldalt kell lennie). Lőszerük 8*50R. A puska a gyalogságé volt, a lovasság használta a karabélyokat. A rohamosztagosok is a rövidebb változatokat szerették. Az ICM ad 3 puskát és 3 karabélyt, de ezek rövidek (a puska/karabély hossza 1270/1000mm, 35-ben ez 35,28/28,57mm, az ICM-nél 3,35/27mm). A Zebrano puskákat ad, ezek megfelelő hosszúságúak, viszont az 1888-as, korai változatot ábrázolják. A MasterClubé jó. A Warriors is két puskát ad, és ők is eltalálták a hosszt a készlet 1/32-es méretarányához mérve. (Az én scratch figurámnál egy szintén full scratch karabély van, annak jó a mérete ;) )
A forradalmak idején ezeket a  puskákat használták, és utána is egy darabig, 1931-ben alakították át a kurtályokat 8*56R lőszerhez (31M), majd ezt fejlesztették tovább,  a csőhosszt kb 11 centivel megnövelve, ez lett a 35M puska, amivel a 2. vh-ban harcolt a honvédség, és csak 1948-ban cserélte le Moszin-Nagantra. (43M néven a háború közepétől készült egy Mauser lőszerhez alakított változat is.)
Úgyhogy akár első, akár 2. vh-s puskákat akar az ember ICM-ből, a teljes korrektséghez vágni kell.

A puskához szurony is van (altisztek és hasonlók szuronyt hordtak kard helyett, a háború folyamán egyre többen cserélték le a kardjukat, a végén még a lovasság is kapott szuronyokat, jobb esetben a kard mellé), a méretük mindhárom gyártónál hibahatáron belüli (nekem van egy eredeti, annak alapján mértem). Elvileg ezeket használták 1948-ig, csak a Mannlicherek kiselejtezésével kerültek ki a rendszerből. Az 1. vh alatt sok szükségmegoldást is bevetettek, voltak például egy darab lemezből kiügyeskedett szuronyok is, ezekről külön könyv is szól: Haász Lőrinc István: Osztrák-magyar szükségszuronyok 1914-1918)

Pisztoly. Az ICM a Steyr M12 öntöltőkből ad kettőt is (plusz ami a tiszt kezében van), ezek mérete jó. A Zebrano tisztjénél is egy ilyen pisztoly van, az is mérethelyes, de az ICM-é sokkal szebb, érdemes lecserélni. A Warriors figurájánál a Rast-Gasser M1898 revolver van, ez durván elméretezett (225mm, ami 1/32-ben 7,03, ehelyett bő 10mm). Érdemes megjegyezni, hogy a korabeli magyar források általában a félautomatákat is revolvernek hívják, de az első vh-ban szolgálati fegyverként már inkább félautomatákat alkalmaztak: a nagyobb tárkapacitásuk ellensúlyozta a revolverek megbízhatóságát és könnyű kezelhetőségét.

Géppuska. A jó öreg Schwarzloset csak az ICM adja (egyből kettőt is), ezen kicsit lamentáltunk, de szerintem kicsit rövid. Én a keceli példányokat mértem meg, 108 cm (a hűtőburok 50, a tok 58 centi) a hűtőburok elejéig (azért így, mert a hosszadat önmagában nem sokat mond, a cső lehet többféle hosszúságú és felszerelhető rá egy elég hosszú lángrejtő, kérdés, hogy ezzel, vagy enélkül), ez 1/35-ben 1,42+1,65cm, az ICM-nél 1,2+1,4cm. Fontos, hogy ez egyáltalán nem biztos adat, a keceli géppuskák nagyon rossz állapotban vannak, láthatóan toldozták-foldozták őket, még az se biztos, hogy Schwarzlose :) . Az ICM ad hozzá pajzsot és állványt is, ezeket szívesen használták az 1. vh-ban, a rohamosztagosok könnyítettek rajta, ahogy tudtak. És persze ezek a  géppuskák a 2. vh-t is megérték. Fontos azonban, hogy ekkor már fémhevederesre alakították át őket. Az első világháborúban egy vászonhevederből tüzeltek, ami kiürülve se esett szét, a vászoncsík a géppuska másik oldalán kilógott. Színüknek általában zöldet szoktak megadni, nem tudom, ennek mennyi alapja van, jobb ötletem nekem sincs. Az osztrák-magyar nehézfegyverzet színe amúgy is eléggé homály, színes fénykép nem nagyon van, az 1918 után megmaradt cuccokat új gazdáik saját elképzeléseiknek megfelelően festették át, központi utasítás nem nagyon volt, ha volt, akkor se igen tartották be. A Skoda-múzeum korabeli gyári ágyúmakettje fakózöld, de maradt fenn terepszínű és keki ágyú, nekem meg korabeli színes képeslapom van, amin a 30 és feles sötétszürke.

Közelharci fegyverek: az ICM ad a tiszthez kardot, szép, jól illeszkedik, a méretéről sajnos nem tudok sok okosat mondani, a pontos típus felismerésére nem vállalkoznék (volt pár). A Warriors egy buzogányt ad, ilyesmit mindenki készíthet magának is, a katonák is így csinálták. Volt rugós nyelű buzogány, boxer, és fokost is használtak. Az ICM ad két csákánybaltát is (egyiket tokban), ezt is használták fegyverként, ahogy a gyalogsági ásót is.

Gránátok: a drótnyelű kukoricagránátot adja a Zebrano és az ICM is, igaz, utóbbi lespórolta róla a drótnyelet. A méretük erősen eltér (lesz egy kép lentebb, ahol meg lehet nézni), Az ICM adja a pálcás puskagránátot is (a hegyes orrú; a repeszköpeny ugyanaz rajta, mint a kézigránáton, ezt vagy a puskára ragasztjuk, vagy csinálunk hozzá pálcát), és egy fanyelű másik kézigránátot is.

Ezeken kívül sokféle fegyver volt még használatban, a Mannlichert a háború előtt elég sok országnak elég sok változatban készítették, a háború miatt ezeket a szállítmányokat is visszatartották és kiadták a csapatoknak. A zsákmányanyagot sem hagyták veszendőbe menni. A Moszin-Nagantokat konkrétan rendszerbe is állították, még szuronyt is gyártottak hozzá. Az ős-géppisztoly olasz Villar Perosa is kedvelt zsákmánynak számított, a Skoda 1918-ban gyártásba is vette. A háború alatt előkerültek a jó öreg Werndl puskák is, sajnos ezt se nagyon lehet venni sehonnan, majd scratch projekt lesz.

Egyéb felszerelési tárgyak: az ICM ad bőségesen tölténytáskákat (ezeket is használták, amíg a Mannlichert),  gyalogsági ásót (1910M, szintén használták az első vh után), utászásót, csákánybaltát, drótvágót, hátizsákot (csak a ,,borjút", a háború alatt bevezetett, praktikus ,,tiroli" hátizsákot a Zebrano és a MasterClub némelyik figurájának hátán találhatjuk, színe zöld, vagy barna), csajkát (ez is átöröklődött a Horthy-hadseregbe), kulacsot és gázálarctokot- az első gázálarcokat vászontokban tartották, ez a  fémtok később jött be, otthon valahol van egy, majd megmérem. Érdekes, hogy az első vh. után visszatértek a vászonhoz, bár egy ideig a fémtokos is használatban volt még. A kisebb felszerelési tárgyak és a vászon hátizsákok a háború végére már nagyon sokféle formában készültek, itt saját készítéssel se tévedhetünk nagyokat.

Az ICM két figuráján is látható piros bojtos zsinór egy mesterlövészkitüntetés, a jó lövők kapták. A Monarchia katonáinak kiképzésénél nagy hangsúlyt fektettek a pontos célbalövés oktatására, legalábbis a háború előtt, amikor volt lőszer és idő erre.

Említést érdemel még a rohamosztagosok kézigránáthordó szatyra, ezek maszek gyártmányok voltak, de az ICM német rohamosztagos készletében vannak is ilyenek. ICM-nél maradva megemlítendő még a jellegzetes lőréses védőlemez, ezt vagy kúszás közben tolták maguk előtt (izmos ember kellett hozzá), vagy egyszerűen a  mellvédet magasították meg vele. A rohamosztagosok is használtak ilyen pajzsokat az elfoglalt ellenséges árokszakaszok gyors berendezésére.

Festés? Általában művészolajjal festek, ehhez nehéz receptet adni, feketéből, fehérből és Louvre Phthalicyanine Blue-ból keverem ki a színt. Ha mégis akrilt használok:

-fehér alapozás

-Fenrisian Grey

-Nuln Oil bemosás

-Fenrisian Grey visszaszárazecset

-fehér szárazecset

Kábé ennyi, ahogy fejlődik a sereg, lesz még sok kiegészítés, a lovasságról, a tiroli lövészekről vagy a bosnyákokról még nem is írtam. De annak is eljön az ideje.