112.) Két orosz, egy csecsen- Cornered Wolf szabályismertető
Az orosz-csecsen háború nem az a kimondottan népszerű wargame-téma, az Ostfront kiadó (a múltkori repülős szabályokat is megalkotó T. Jensen) mégis úgy döntött, hogy ebből csinál játékot Cornered Wolf címen.
A fő cél a modern városi hadviselés káoszának bemutatása, és a szabályok is erre koncentrálnak, ha a múltkori felosztásomat akarnám használni, azt mondanám, impresszionista. Modellalapú játék, két oldal van, oldalanként 20-30 figurával és néhány járművel. A terep minél tagoltabb, lehetőleg városi.
Az első rendellenes dolog, hogy az alapszabályokban még sereglista sincs, az összecsapó csapatok véletlenszerűen sorsoltatnak. (Opcionális szabályok között van hagyományos pontrendszeres seregépítés). A második meglepetés, hogy felállási zónák sem nagyon vannak, mindenki oda áll fel, ahová akar, csak az ellenféltől kell távolságot tartani. Mintha 40k-ban mindenki beszivárogna.
Ami nekem a legjobban tetszik ebben a rendszerben, az az aktiválás. Egy pakli franciakártyát kell hozzá használni, amiből minden kör elején húzunk egyet (addig megy a játék, amíg vagy a pakli, vagy az egyik oldal el nem fogy). A fekete (treff, pikk) lapok a csecsenek, a pirosak (kőr, káró) az oroszok, és minden kártya megmutatja, hogy hány figurát, illetve járművet aktiválhat az adott oldal- ha kihúzza, akkor annyit aktivál is, mozog, illetve lő velük, majd jöhet az újabb kártya. Mivel a színek is véletlenszerűen jönnek, ezért simán lehet, hogy valaki egy jó csomó katonáját többször is aktiválhatja, mielőtt a másik következne. Mivel azonban végülis mindenkinek ugyanannyi kártyája van, eljön még a bosszú ideje. A kártyákat be is lehet hörcsögölni, és az ellenfél akcióira válaszol kijátszani, ekkor az ellenfél választhat, hogy az akciótól elállva inkább meglapul, vagy belemegy, de akkor megkapja az adott mennyiségű lövést. Joker esetén valami különlegesség történik, jöhet például utánpótlás valamelyik oldalnak, de ugyanennyi erővel véletlenszerű helyre lecsapó tüzérségi támadás is.
A harc nincs túlbonyolítva, 4+-on lekonyul az ellenséges harcos; ha fedezékben van, akkor csak 6+-on (illetve, nehézfegyver esetén 5+-on), a fegyverek minőségét leginkább az határozza meg, hogy milyen messzire és hány kockával lőnek (az alap AK 24”-re egy kockával, a PKM golyószóró kettővel, az NSzV nehézgéppuska 36”-re hárommal, de azt már két ember kezeli). Az opcionális szabályokban van csak sebesülés, illetve sebesültmentés.
Egységekből és fegyverekből, az egyszerűségnek megfelelően, nincs sok fajta, a korabeli orosz arzenál AK-val, RPG-vel és Dragunovval mindkét oldalon, a járművek pedig inkább csak kategóriák, játéktechnikailag semmi különbség nincs a Tunguzka és a Shilka között pl. A járművek, még a tankok is elég esendőek egyébként, nem is kerülnek sok pontba: a fegyverük erős, de ritkán aktiválódnak (csak figurás lapokra), és az RPG-k nagyon könnyen kilövik őket. Az opcionális szabályokban néhány jármű szállíthat embereket is, de ennek inkább csak speciális küldetésekben lehet jelentősége. A két oldal között sok különbség nincs, egy-két fegyver, ha ezt akarjuk kidomborítani, és van elég figuránk, akkor érdemesebb a véletlenszerű seregsorsolást választani: ott jobban kijön a csecsenek farkasfalkának nevezett, támogató fegyverekkel megpakolt gyalogososztagokra alapuló taktikájának különbsége a páncélosfölényre építő oroszokkal szemben.
Küldetések nem nagyon vannak, véletlenszerűen kell célokat meghatározni a játék elején, ez lehet szektorfoglalás, vagy például egy épület elfoglalása vagy kifosztása is. Teljesítésükért győzelmi pontok járnak, azt kell a végén összehasonlítani.
Én 1/35-ös figurákkal játszom ezeket a szabályokat, a távolságokat pedig megfeleztem, így egy fele asztal is elég, nem kell felállni és körbejárkálni. (Lusta geci vagyok, igen.) Az orosz katonáimat már bemutattam itt korábban, szegény csecseneket pedig a legkülönfélébb harmadik világbeli harcosokból raktam össze: vannak köztük arabok, afgánok, zsoldosok, sőt, néhány posztapo figura is. Hogy a felállást még tovább variáljam, a seregeket előre felosztottam csapatokra, és mindegyiket egy véletlenszerűen meghatározott szektorba tettem le (a 40k-s karton terepasztallap hajtásai mentén 16 szektorra oszlik a ~3’*4’-es csatamező) .
Az első, 175 pontos csatát még járművek nélkül játszottam. Ez volt a talpra pakolt fuck első bevetése, úgyhogy kicsit erdős lett a terep városi harchoz képest. Az oroszok célja a délkeleti romos épület elfoglalása volt, a csecseneké pedig zónafoglalás. (200 pont a ,,normál” játék, 100 a kicsi, 3-400 a nagy). Nagyon fordulatos volt, a csecsenek sorra visszaverték az orosz támadásokat, akik óriási mázlival tudták megfordítani a játékot: egy jokerrel utánpótlást kaptak, ami pont a megfelelő helyen jött be, és még a következő kártyáktól is kapott plusz aktivációkat, kiirtva mindenkit a környéken.
Egy jokeres baleset, a háztetőn álló oroszok lőni kezdték az erdő mellett bujkáló bajtársaikat.
A második, immár 286 pontosra hízlalt csatában kipróbáltam a tankokat. Építettem magas épületeket is a járműszabályok fontos része, hogy közelről csak a légvédelmi járművek lőhetnek emeletre fel. A felállásnál pedig senkit nem engedtem a másik ,,hazai” zónájába pakolni, szóval kicsit kevésbé volt random. Itt mindkét csapat feladata a zónafoglalás volt, miközben a csecsenek az aktivációikat az RPG-k pozícióba mozgatására használták (háromszor mászták meg a képen látható tornyot!), az oroszok kicsivel több aktivációval és sokkal jobb dobásokkal lassan felőrölték őket.
Csecsen aknavető nagy bajban:
A túlélők csoportképe:
Összességében egy elég jó kis
szabályrendszer ez. Hátrányai között az egyszerűségét
említeném első helyen, de persze ez legalább annyira lehet előny
is, kezdőknek pl biztos bejön, hogy opcionális szabályokkal és quick reference sheettel együtt 22 oldal az egész. Használhatnám a saját szabályaimat a harc részéhez, majd kipróbálom úgy is, de valószínűleg nagyon más nem, csak hosszabb lesz a játék.
A közelharc elég bután van megoldva, főleg épületen belül: állnak a csávók egymással szemben, és próbálnak hatosokat dobni (ugye, fedezék)- ide érdemes átvenni a Westfront rendszerét (hohó, újabb bemutatásra váró rendszer), hogy legalább fedezék ne számítson egy adott távolságon belül.
Az aknavető szintén elég buta (bárhova lőhet, de csak 6+), én mindenképpen engedném, hogy spottereket használhasson, akik 5+-ra feltornázzák a szabadon álló ellenség elleni találati arányt. Akár csak úgy, hogy mondjuk 70-100 pontonként valakit egyszerűen kijelölünk spotternek, ha van aknavető.
A negyedik hátrány, hogy eléggé helyszínspecifikus a rendszer, ahogy említettem, tipikusan impresszionista megközelítésű: nagyjából egyenlő létszámú és kb azonos képességű/elszántságú/felszereltségű hadviselő feleket feltételez. Közel-Keletet, esetleg a Tet-offenzívát tudnám még elképzeni helyszínként, mindenhol máshol már okosítani kell rajta. Ha azt mondanánk, hogy a géppisztoly csak 18”-re lő, az ismétlőpuska 30”-ra, de csak 5+-on talál, meg a páncélelhárítást megoldanánk valahogy (a Panzerfaust tutira nem lő 12”-nél messzebbre, de lehetne páncéltörő gránát), akkor már a második világháború nagy városi csatáit is le lehetne játszani. A csapatok képességeivel is lehetne variálni, bónuszt, illetve levonást adva a 4+-os találatra, ezzel viszont érdemes vigyázni, az aktiválási rendszer miatt a hatások eléggé kiszámíthatatlanok lehetnek, ha az egyik csapat túlságosan elit, emiatt sokkal kevesebb figurával áll fel. Ki kell próbálni.
Meg szükségem lesz néhány csecsen figurára.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése